A könyvet záró, aforizmaszerű fejezet nyitó gondolata.
„Ne feledjük, hogy mindig őszintén mosolyogjunk a szemünkkel, és töltsük meg szívünket szeretettel. Ez védőoltásként hat. Amikor szomorúk, dühösek, sírósak, depressziósok vagy idegesek vagyunk, szerveink mérgeket választanak el, ellenben, ha boldogok és mosolygósak vagyunk, életet adó, nektárszerű anyagot bocsátanak a szervezetünkbe.
Mindenki tudja, mennyire túlhajszolt jelenlegi életvitelünk. Sokunk életéhez hozzátartozik a fejfájással záródó munkanap. Ha nagy feszültségek halmozódnak fel körülottünk és bennünk, „valamit tennünk kell”. Talán furcsa, de a helyes cselekvés éppen az, ha nem csinálunk semmit. Amikor erőpróba elé kerülünk, bármi legyen is az, meg kell tanulnunk, hogy a stressz ne rántson magával. Erre a mosolygás a legalkalmasabb módszer. Ebben az egyszerű mozdulatban átalakul az egész világ, és ami egyébként nehezen lenne leküzdhető, szinte fel sem merül. Eleinte lehet, hogy nehezen fogjuk fel a belső mosoly hatásait, még nehezebb lehet új élményként átélni, de elegendő gyakorlással életünk szerves részévé tehetjük.
Bárhol is legyünk – álló, mozgó vagy ülő helyzetben –, jusson eszünkbe, hogy mosolyogjunk, lazítsunk és töltsük meg szívünket szeretettel, azután engedjük ezt a szeretetteljes érzést szétáradni az egész testünkben. Ez rendkívül hatásos, mégis egyszerű: csak egy békés, szerető szívet fejlesszünk ki, mosolyogjunk könnyedén és gondjaink megoldódnak.”
Forrás: Mantak Chia: A stressz életerővé alakításának taoista módszerei, 5. fejezet – Taoista bölcsesség a hétköznapokban, I. Mosolygással szabaduljunk meg a stressztől (Lunarimpex Bt., ford. Erdei Edit).
