A könyv egyik alaptézise a szív- és elme-központú gondolkodásról (1. fejezet – Belső látásunk).
„Nyugaton azt tanítják, gondolkodj az elméddel, és érezz a szíveddel. A Taóban megtanuljuk, hogyan gondolkodjunk a szívünkkel, és érezzünk az elmével. Nyugaton azért fejlesztik az emberi elmét, hogy a gondolatokkal dönthessenek. Ehelyett hagynunk kellene, hogy azt a munkát végezze, amelyre teremtetett: hogy érezzen és megfigyeljen. A Taóban éppen ezeket a készségeket fejlesztjük. Egy allegorikus példával élve, tekints elmédre úgy, mint egy megfigyelőtoronyra, amely szemlélődik.
Mindannyian tudjuk, mit jelent gondolkodásra bírni elménket. Nyugaton arra tanítanak bennünket, hogy logikusan gondolkodjunk. A valóságban azonban elménk feladatköre ennyinél nem áll meg. Az elmét szemlélődésre teremtették. Olyan ez, mint az autóvezetés. Ki vezet, te vagy az autód? Az autó ebben a példában maga az elme – pusztán egy eszköz, egy élettelen dolog, amelynek úggyszólván nincs saját akarata. Tudnia kell, merre menjen. Tulajdonképpen egyfajta funkció vagy gépezet, amely begyűjti az információt, üzeneteket közvetít a testen belül. Az elme feladata a megfigyelés, az érzékelés az öt érzékszerven keresztül. Ez a valódi cél tehát: érezni és megfigyelni.
Nem ítélkezünk a dolgok felett: egyszerűen szemtanúi vagyunk csupán. Megtekintjük őket igazi valójukban, ám cselekedeteinket a szívünk vezeti. Ehhez meg kell tanulnunk a szívünkkel gondolkodni.”
Forrás: Mantak Chia – William U. Wei: Tao a mindennapokban, 1. fejezet – Belső látásunk, Érezz az elme segítségével! (Lunarimpex Bt., ford. Major Réka Ágnes).
