A kötetet nem Yang Jwing-Ming, hanem az amerikai költő, Afaa Michael Weaver előszava vezeti be, amely szokatlan irodalmi keretbe helyezi a taiji-klasszikusokat, Anna Ahmatova, Homérosz és John Donne költészetéhez hasonlítva őket.
„A Taijiquan bölcsessége felbecsülhetetlen értékű, ezért elődeink évszázadokon keresztül titokban tartották és megőrizték ezt a módszert, amelynek gyakorlásával életünket megvédhetjük és teljessé tehetjük. Most a titkok feltárulnak előttünk is. A Taijiquan költeményei az európai, sőt a többi ázsiai kultúra költészetéhez képest is egyedülállóak, mert költői nyelvezetük mellett bevezetnek a Taijiquan bölcsességének rejtelmeibe is.
A költői hajlammal, a ritka és kifinomult érzékenységnek ezzel a képességével gyakran az intuíciós erők ajándékozzák meg a költőt. A poétikai adottság nem nélkülozheti a bölcsességet. Költészetnek tartjuk azt a tehetséget is, mikor lefestjük, vagy eldaloljuk az érzéseinket. Ezt az adományt a Taijiquan titkos költeményei szívnek és érzületnek nevezik. Az európai kultúrában sehol nem találunk olyan harcművészetet, mint a Taiji, amely egyben a szellemi megvilágosodáshoz, a transzcendenshez, egyfajta emelkedett állapothoz vezető utat mutatna. A kínai és az európai költői hagyomány – a titkos, vagy a bármilyen szinten ezoterikus – azonban minden különbségük ellenére, ugyanúgy dicsőíti az élet és a szeretet kiteljesítésére törő igyekezetünket.
Anna Ahmatova, a nagyszerű orosz költő a következő sorokat írja Requiem című versében: Meghajlanak a hegyek e gyász előtt, A nagy folyó sem folyik, De a börtön rácsai erősek.
Ez lehetne éppen a Taiji toló kezeihez fűzött magyarázat is, csakhogy Ahmatovának nem ez volt a szándéka. Azoknak a gyötrelmeknek állít emléket, amelyeket az emberek a sztálini Szovjetunióban elszenvedtek. Homérosz Íliászának és Odüsszeiájának is a természet ábrázolásából fakadó életteli és megidéző ereje van, és olyan képei, amelyek a Taijiquan költemények némelyikére emlékeztetnek. Az európai irodalomban a költészet líraisága közelíti meg talán a leginkább a Taijiquan költeményeiben tolmácsolt érzést, azt az érzékenységet, amely például Ahmatova vagy John Donne költeményeiből árad. A Nyugat és a Taijiquan költői hagyományának áramlata az érzések szélesen és mélyen hömpölygő folyamában találkozik és egyesül.
A Taijiquan titokban tartott versei, maga a mozgásművészet és a leginkább egyedül végzett formagyakorlat mind az életet ünneplik. A mozdulatok neveinek is megkapó költői erejük van, pl.: „Szép hölgy dolgozik a szövőszéken” vagy „Kapd el a madár tollát”. Ezekben a rövidke költeményekben egyetlen szó fejezi ki sok nemzedéknek azt a bölcsességét és gyakorlását, amely a test biztos, belső bölcsességére támaszkodik. A Taijiquan költészete azt a titkot osztja meg velünk, hogy óvjuk és szeressük az életet, amely a gyakorláson során feltárul, és amelynek gyökerei mindig mélyebbre nyúlnak, mint ameddéig megértésünk elér.
Stephen Shu-ning Liu így ír Atyám harcművészete című versében: ne vonulj vissza a setétbe, apám, ereszkedj le a szikláról…
Dr. Yang Jwing-Ming lehozta a titkokat a szikláról.
Afaa Michael Weaver
1998. november”
Forrás: Dr. Yang Jwing-Ming: A legendás mesterek Taiji titkai, Előszó (Afaa Michael Weaver, Lunarimpex Bt.).
