A könyv második bevezető esszéjében Gunther Weil kultúrtörténeti és pszichológiai keretbe helyezi a taoista szexuálenergetikát: Freud, Reich és Jung nyomán vizsgálja, miért lehet vonzó a nyugati olvasó számára a „szexuális kung-fu” fogalma, és mit is jelent valójában.
„A taoizmus hagyománya, amely a kínai kultúrában központi helyet foglal el, érdekes és gyakorlatias nézőpontot tesz magáévá a kérdéssel kapcsolatban. A régi kínai tanítómesterek megfigyelték, hogy a szexuális működés szorosan összefügg a fizikai és szellemi egészséggel, és ugyanakkor a magasabb rendű spirituális képességek gyakorlásának is alapját képezi. Az emberiség veleszületett képessége, de ugyanakkor felelőssége is az életerő hatékony megőrzése és fokozatos átalakítása egyfajta szellemi és egyben anyagi szubsztanciává. Amikor a szexuális energia megőrzését és ápolását még a vallásos taoizmus kolostori hagyományának keretei között gyakorolták, a megoldás általában a cölibátus volt.
A taoista hagyományban azonban elegendő bölcsesség volt ahhoz, hogy kialakuljon egy másik, gyakorlatias módszer is. Ez a szexuális kung fu útja (néha „magfolyadék kung fu”-nak vagy „petefészek kung fu”-nak is hívják), amely megmutatta a módját, hogy egy megházasodott szerzetes vagy egy hétköznapi férfi, illetve nő hogyan gyakorolhatja a taót (az „utat”) úgy, hogy közben nem adja fel a világi életet. Az egészség és az életmód dolgait illetően kiemelkedően gyakorlatias orientációjának köszönhetően a taoista hagyomány őszintén és realisztikusan szólt a szexuális kapcsolatokról.
A taoista szexuális kung fu a nemek közötti viszony harmonizálásával mindmáig a hosszú élet és a jó egészség titka, valamint a szellemi fejlődés eszköze.
Eltekintve bizonyos, a történelem során megesett torzításoktól, amikor a kínai császárok és arisztokraták a módszer alapvetően egyenlőségelvű szemléletét kiforgatva a nő férfi általi kizsákmányolásának eszközévé akarták tenni azt, elmondható, hogy a szexuális kung fu alapvető kiindulópontja a spirituális fejlődés, valamint a férfi és női energiák harmóniája.
Mi, nyugati emberek annyira hozzászoktunk, hogy a szexológia témakörét a vallásos, tudományos és kulturális kondicionálás által ránk kényszerített keretek között szemléljük, hogy nehezen tudjuk megragadni a szexuális kung fu metaforájának lényegi jelentését. Van valami halvány fogalmunk arról, hogy a kung fu valahogy összefügg a harcművészetekkel, de ezen felül nem sokat tudunk, és így a „szexuális kung fu” fogalma komikusnak, ha nem egyenesen nevetségesnek tűnik.
Valójában a „kung fu” kifejezés szó szerint módszert, gyakorlatot vagy diszciplínát jelent. A szexuális kung fu fogalma tehát egy bizonyos módszerre vagy gyakorlati útmutatások rendszerére utal, amelynek lényege az, hogy hogyan lehet ejakuláció nélküli szexuális életet élni. A taoista tanítás ugyanakkor felismeri, hogy a nemek között bizonyos értelemben konfliktus áll fenn: ennek a fajta konfliktusnak egyetemes jelképe a Yin és a Yang erőinek törvényszerű szembenállása és dinamikus kölcsönhatása. Ez a törvényszerű szembenállás a szexuális kapcsolatok „csataterén” játszódik le, az ellentétes szexuális erők játékos konfliktusában. Olyan konfliktusban, amelyben egyébként a férfi gyengébb, mint „erős ellensége”, és amelyben éppen ennek a szexuális erőkülönbségnek a kiegyenlítésére használatos a magömlés fölötti ellenőrzés kung fuja.
A nyugati világban is létezik a nemek közötti harc fogalma. Nagy hibát követünk el azonban, ha könnyelműen azt képzeljük, hogy ennek a konfliktus szó legfelszínesebb értelmén kívül bármilyen közös jelentése van a taoizmusban használatos metaforával. A nemek közötti harc fogalma nyugaton azoknak a kisszerű, és ugyanakkor vérre menő szexuális játszmáknak a betegségét és frusztráló jellegét tükrözi, amelyek gondolkodásunkban e téren oly meghatározó szerepet játszanak. Nem sok köze van a szexualitás azon játékos és személyiségformáló vonatkozásaihoz, amelyek a taoista hagyományban a kifejezés jelentéséhez kapcsolódnak.
Csak akkor kezdjük átlátni, hogyan értelmezhető helyesen a nemi működés, és hogyan állítható megfelelő módon a szexuális harmónia és az egészség szolgálatába, ha gondolkodásunkban a „szexuális energia” fogalmi síkjáról indulunk ki. A taoista nézőpont szerint a férfi szexuális képességek tekintetében alkatilag alsóbbrendű a nőhöz képest. Erőit könnyen elszórja, és az évek múltával energiakapacitása jelentősen lecsökken. Ez a tényező a fő oka a férfi és a nő közötti konfliktusnak, és ez a tényező rejlik a manapság dívó megannyiféle szexuális tanácsadás és szexuálterápia mögött.
Mai gondolkodásunk nézőpontjából a szexuális kung fu eszméje furcsának és talán kissé forradalminak is tűnik. Mindazonáltal a nyugati, valamint a keleti kultúra és orvoslás egymásra hatásában megfigyelhető fokozatos fejlődés, valamint ennek a nyugati szexológiára gyakorolt hatása révén a „magfolyadék és petefészek kung fu” elvei és módszerei fokozatosan egyre inkább elfogadottá válhatnak.
Tekintettel arra, hogy a nyugati szexológiai kutatás még gyerekcipőben jár, köreiben olyasfajta zavarodottsággal kell számolnunk, mint amilyet a szexualitást felfedező tinédzserekben figyelhetünk meg. A taoista hagyomány ezzel ellentétben több, mint nyolcezer éves, és mind elméletében, mind módszereiben teljesen kiérlelt. Tulajdonképpen mindkét irányzat ugyanannak a hatalmas erejű impulzusnak az ellenőrzésével foglalkozik. Hogy beválik-e a taoista szexuális kung fu a nyugati társadalomban, az részben azon múlik, hogy sikerül-e átültetni a nyugati tudományos felfogás és pszichológia fogalmaiba. Elfogadottsága azonban ugyanúgy függ attól, hogy hajlandóak-e a nyugatiak alkalmazkodni a Tao mestereinek bölcsességéhez.
A régi taoista mesterek élveznék az ellentétes erőknek eme játékát, és a Tao erőinek törvényszerű működését látnák benne. Egy fiatal mester megtette azt a merész lépést, hogy felfedte a Tao titkos metodikáját a nyugatnak; az olvasóra bízzuk, hogy döntsön e tanítás igazsága felől.”
Forrás: Mantak Chia – Michael Winn: Taoista szerelmi titkok, „A kínai szexuális kung-fu: beválhat-e a nyugati világban?” (Lunarimpex Bt., ford. Berkics Mihály).
