A könyv 1. fejezetéből, a taijiquan legendás eredetét bemutató részből:
„Több történet is kering arról, hogyan jött létre harcművészetünk. A három főbb elméletet tárgyaljuk az alábbiakban röviden. Az egyik szerint a taoista Zhang San-Feng alapította az Északi Song-uralkodóház idején (Kr. u. 960-1126). A második elmélet szerint a taijiquan értekezések termékeny szerzője, Wang Zong-Ye hozta létre a nagy végső öklöt, ahogy fordíthatjuk a kínai kifejezést. S végül tudunk olyan változatról is, miszerint Chen Wang-Ting, a katonatiszt alkotta meg a taijiquant a Ming-dinasztia uralmának vége felé.
E bizonytalanság ellenére tudjuk, hogy már a Kr. e. IV. században gyakorolták az életet tápláló technikákat (yangshenfa), amelyek hajlítást, nyújtást, tömörítést és kiterjesztést alkalmaztak, továbbá a taiji benső gyakorlataihoz hasonló légzéstechnikákat és a qi keringetését. A Lui An doktor (Kr. e. 179-122) által írt Hat állat játszik (Liuqinxi) című mű, amelyet az egyik leghíresebb kínai doktor, Hua Tuo újraírt Öt állat játszik címen, állatoktól ellesett mozdulatokkal egyesíti a légzéstechnikákat az egészség fejlesztéséhez.
Továbbá más néven ismerünk a taijihoz hasonló technikákat a Liang-uralkodóház (Kr. u. 502-557) és a Tang-uralkodóház (Kr. u. 618-907) idejéből: harminchét mozdulat (sanshiqishi), ég utáni technikák (houtianfa) és kilenc kis menny (xiaojiutian). Az eltérő nevek ellenére az elvek hasonlók voltak.
A Zhang San-Feng változat
A Zhang San-Fengről szóló történeti följegyzések nincsenek összhangban egymással. A Wangzhengnan muzhiming följegyzései szerint: „A Song-uralkodóház idején élt Zhang San-Feng wudangi taoista szerzetes volt”. A Wangzhengnan muzhiminget Huang Li-Zhou, a Qing-uralkodóház idejének (Kr. u. 1644-1912) híres tudósa írta 1669-ben. Huang előadásában Zhang San-Fenget a Song-dinasztia idején álmában harcművészetekre tanította Yuan császár. Nem ismeretesek ennél korábbi följegyzések Zhang San-Feng harcművészeti tudásáról. A Wangzhengnan muzhimingben ezt olvashatjuk:
„Hui-Zong császár hívatta Zhang San-Fenget. A palotába menet útonállókba botlott, így nem jutott tovább. Éjjel azt álmodta, hogy Yuan császár harci technikákat tanított neki. Hajnalban egymaga száz rablót ölt meg.”
A Ming-uralkodóház idejéből származó feljegyzés, a Mingshi fangjizhuan ezt tartalmazza:
„Zhang San-Feng a Liaodongyi megyéből származott, s eredeti neve Quan-Yi vagy Jun-Bao volt. A San-Feng a taoista neve volt. Mivel nem tartotta magát tisztán és ápoltan, ezért Csajtos Zhangnak csúfolták. Nagy és magas volt, dülledt tekintettel, hajlott a háta, mint egy darunak, elálló fülekkel, kerek szemekkel, egy pamacsnyi szakállal. Télen-nyáron ugyanazt a taoista öltözetet hordta. Meg bírt enni harminc kiló ételt egy ültő helyében, de kibírta napokig, sőt hónapokig egy falat nélkül is. Egy nap meg bírt tenni ezer kilométert, szeretett bolondozni, és úgy viselkedett, mintha egyedül lenne önmagában. Gyakran elzarándokolt tanítványával a Wudang-hegységbe, ahol fűből épített kunyhóban éldegélt.
A Hongwu 24. évében (Kr. u. 1391-ben) Ming Tai-Zu császár hallott Zhang San-Fengről, és hírnököket küldött fölkutatására, de azok nem jártak eredménynyel.”
Egyes följegyzések arra engednek következtetni, hogy Zhangot a Ming-uralkodóház idején folyó hatalmi harcok eredményeképp tették halhatatlanná. Mikor az első Ming császár meghalt, unokáját, Jian-Went tették utódjává, mert a koronás herceg, Jian-Wen atyja ifjan távozott az élők sorából. Yong-Le, Jian-Wen császár nagybátyja elégedetlen volt ezzel a felállással, s valami kifogással föllázadt a fiatal császár ellen, és elfoglalta a trónt. A pletykák szerint Jian-Wen megmenekült az ítélet elől, ami miatt Yong-Le állandó rettegésben élt, hogy a számkivetett császár ellenforradalmat szervezhet, ezért bérgyilkosokat küldött felkutatására.
A kutató csoportok igazi szándékának elfedésére Yong-Le császár azt találta ki, hogy a halhatatlan Zhang San-Fenget keresik. Yong-Le húsz éven át kutatta bérgyilkosaival Kínában és a tengeren túl sikertelenül Jian-Went. Végül, mikor Yong-Le fölhagyott a nyomozással, már az egész birodalomban elterjedt, hogy keresik a halhatatlan Zhang San-Fenget. Yong-Le megparancsolta, hogy építsenek Zhang San-Feng tiszteletére egy templomot a Wudang-hegységben, nehogy kiderüljön hazudozása. Az építkezésben állítólag háromszázezer ember vett részt, és több millió ezüstbe került. Ettől az időtől fogva vált Zhang San-Feng a kínai mesék legendás alakjává.
A Ming langying qixiu leigao-ban ez áll:
„A halhatatlan Zhangot – családi nevén Jun-Baót vagy Quan-Yít – taoista nevén Xuan-Xuannek nevezték. A világiak Csajtos Zhangnak csúfolták. A Tianshun harmadik évében (Kr. u. 1459) meglátogatta a császárt, s ekkor festettek róla egy képet. Ez egyenes szakállal és bajuszszal, a tarkóján egy tincscsel, vörös arccal, nagy pocakkal, bambuszkalapot tartva a kezében ábrázolja. A kép tetején császári felirat hirdette a tudós és tekintélyes taoista, Zhang tiszteletét.”
Más források szerint Zhang San-Feng technikái a taoista Feng Yi-Yuantől erednek. Megint mások szerint Zhang régi taoista szerzetes volt, aki egy daru és egy kígyó közötti harcot megfigyelve megvilágosodott, és kitalálta a taijiquant.”
Forrás: 1. fejezet – Általános bevezetés, 1.3. A taijiquan története (689 szó)
