A könyv 10–12. oldaláról (2. fejezet – A megértés fejlesztése): Nan Jung Chu segítséget kér Lao Tzutól, hogy megtalálja elveszett eredeti természetét – az alábbi részlet a tanító–tanítvány párbeszéd csúcspontja.
Az igazság az, hogy valóban túl sok felesleges holmit hozott magával: elméje telis tele volt haszontalan gondolatokkal és elképzelésekkel.
– Mit szeretnél kérdezni? – kérdezte tőle Lao Tzu
– Három kérdés gyötör. Szeretnék útmutatást tőled. Kérlek, segíts nekem Geng Sang mester kedvéért. A kérdéseim a következők: 1. Ha tanulatlan maradok, mások közömbösnek tartanak. Ha életemet a tanulásnak szentelem, akkor abba a csapdába esek, hogy minél többet megtanulok, annál többet fogok tépelődni a dolgokon; 2. Ha rosszindulatú vagyok, azzal másokat bántok meg, viszont ha jóindulatú és kedves vagyok az emberekhez, akkor ők bánthatnak meg engem; 3. Tisztességtelen és igazságtalan hozzáállással másoknak árthatok, viszont tisztességes és igazságos hozzáállással magamra vonhatom mások ártó szándékát. Ezért nem tudom, miképpen válhatok önmagammá.
Lao Tzu így felelt:
– Már a szemöldököd formájáról felismerem az elmédet. Hasonlítasz arra a kisgyerekre, aki elveszítette a szüleit. Az óceánt egy pálcával akarod megvizsgálni. Eltévedtél, és vissza akarod nyerni a valódi természetedet, de nem tudod, hogyan. Ez szomorú.
Nan Jung Chu bekönyörögte magát a vendégházba. Azon munkálkodott, hogy újra felépítse és megtartsa magában azt az érzést, amit az iránt érzett, amit igazán szeretett. Lemondott arról, hogy az általa gyűlölt dolgokat tudatosan gyűlölje. Úgy gondolta, hogy őszinte magához, de tíz nap elmúltával aggódni kezdett, és ismét meglátogatta Lao Tzut.
– Tisztítsd meg az elmédet, és feltöltődsz a nélkülözhetetlen energiával. Most rejtély, zavarodottság és tanácstalanság háborgat. Engedd, hogy megmutassam az utat.
Amikor a hangok és a színek csábítják a szemed és a füled, ne is próbáld szabályozni azt a zavart, amit benned keltenek. Soha ne használd az elméd arra, hogy leállítsd a szem és a fül zűrzavarát. Amikor az elméd külső dolgok utáni vágyakozásba merül, ne is próbáld korlátozni egyik módszerrel sem. Egy ilyen helyzetben egy erényes ember sem tud uralkodni magán, hát akkor hogyan sikerülne egy utánzatnak?
– Nagyuram, a betegnek erős gyógyszerre van szüksége. Nekem arra van szükségem, hogy egészséges maradjak. Ezért csak azt a módszert szeretném megismerni, amivel a belső természetem egységét meg tudom őrizni – válaszolta Nan Jung Chu.
– Ha azt szeretnéd megtudni, hogy milyen úton-módon őrizhető meg a belső természetünk vagy az eredeti emberi természetünk, akkor először is meg kell vizsgálnod önmagadat, és nem szabad eltávolodnod az örök idők óta létező természet törvényeitől. Meg tudod szabadítani természetedet attól, hogy a világi embereket utánozza? Ismerheted-e azt a pontos és békés szabályt, amely előre megmondja neked a szerencsét és balszerencsét jövendölési módszer nélkül? Boldog és elégedett tudsz lenni azzal, ami vagy? Meg tudod akadályozni magad abban, hogy világi megelégedettségért küzdj? Meg tudod-e állni, hogy ne majmolj mesterséges kulturális és vallási elveket? Mindezt azért, hogy csak a te saját, tiszta esszenciádat fejleszd? Képes vagy-e összhangban élni a környezeteddel anélkül, hogy elveszítenéd saját természetedet? Tud olyan lenni a szíved, mint egy kisbabáé? Nézz rá egy csecsemőre, csupa élet. Nem reked be a torka egy egész napos sírás után sem. Nem csupán néhány szervét használja, hanem az összeset. A tenyerét úgy tartja, hogy ujjai ráhajlanak. A teljesség természetét fejezi ki. Fáradhatatlan szemekkel figyel körbe-körbe egész nap. Életereje sugárzik, ennek ellenére nem szórja szét. Úgy mozog, hogy nem is tudja, miért és merre. Úgy áll, hogy nem tudja, miért áll. Rugalmas a környezetével, mint a víz, amely az áramlatot követi.
Egy csecsemő teljességében képes élvezni az életet anélkül, hogy szüksége lenne arra, hogy tanuljon valakitől. Ezt nevezik természetesnek. Aki egy csecsemőtől tanul, az az élet tanítványa. Aki mesterséges doktrínáktól tanul, az a halál tanítványa. Ha többet tanulsz, többet is veszítesz. Ha természetesebb vagy, több dolgot élvezel az életből. Ez az élet alapvető ösvénye, amely a változó külvilágtól függetlenül létezik.
– Ezek az erények azé a létezőé, aki elérte a legmagasabb szellemi szintet? – kérdezte Nan Jung Chu.
– Nem, még nem azok. Az az állapot, amire te gondolsz, a megolvadt jéghez hasonló. Még a hideg is eltűnt. A csecsemő természetes élete ösztönös, amely a természet megértésén kívül esik. A legmagasabban fejlett létező gyakorlatiasan vezeti az életét, és jó alapismeretekkel bír a Földön. Szellemi szabadságát szintén élvezi a Mennyben. Nem zavarják a konfliktusok, amelyeket az emberek vagy a körülötte lévő dolgok keltettek. Mások nem érzik furcsán magukat körülötte, és ő sem érzi furcsán magát közöttük. Soha nem bocsátkozik tervezésbe. Sohasem kötelezi le magát semmilyen földi feladat elvégzésére. Teljes szabadsággal mozog. Így éli életét a szellemi fejlődés legmagasabb fokára eljutott létező.
– Ez a létező legnagyobb teljesítmény, amit el lehet érni? – kérdezte Nan Jung Chu.
– Még nem – válaszolta Lao Tzu. De fogadd meg a tanácsot, amit most mondtam neked. Legyél olyan, mint egy kisbaba. A csecsemő nem választja szét az elméjét és a cselekedeteit. Létezése olyan természetes, mint egy faragatlan tönk. Jószerencse vagy balszerencse messze elkerüli, gyenge fuvallata sem érinti.
Forrás: Ni Hua-Ching: Belső alkímia, 10–12. oldal.
