A könyv Bevezetéséből: Ni Hua-Ching itt fogalmazza meg a könyv alapgondolatát, a finomenergia visszahatásának egyetemes törvényét – azt, hogy sorsunkat saját energiánk alakítja.
„Szerencse és katasztrófa nem a kapun keresztül érkezik. Bekövetkezésüket az ember saját maga idézi elő.” Ez az állítás jól kifejezi a finomenergia visszahatásának egyetemes törvényét, ahogy azt a Teljes Út ősi mesterei, azon régiek, akik elérték a célt, megtapasztalták. Az ősi mesterek arra oktatták tanítványaikat, hogy a visszahatás egyetemes törvénye képezi minden szellemi gyakorlat alapját. Ez a törvény rávilágít arra, hogy egy meghatározott rezgésű energia vonzza az annak megfelelő rezgésű energiákat, s egyben vissza is hat rájuk. Eszerint az egyén tapasztalatait az a fajta energia határozza meg, amit az illető megtestesít. Ha valaki harmonikus kapcsolatban áll az egyetemes törvénnyel, harmonikusak lesznek fizikai, érzelmi és mentális energiáinak megnyilvánulásai is. Ha valaki megsérti a természet törvényeit, zűrzavart és diszharmóniát kelt az életében. Ez a mű rávilágít az energia visszahatásának egyetemes törvényére, és megmagyarázza a mindennapi élethez fűződő viszonyát, valamint azt is, miképp befolyásolja az ember a saját sorsát.
Az első lépésben meg kell értenünk, hogy a világegyetemben minden létező dolog az energia megnyilvánulása, durvább, illetve finomabb állapotokban. Minden, ami egy konkrét környezetben fellelhető, az adott környezet energiájának a megnyilvánulása. A halakban például a víz energiája nyilvánul meg, a víz hőmérsékletének, mélységének és sebességének megfelelő formákban. Egy kert rovarjaiban a kert energiája jelenik meg, és igaz ez az ott található állatokra és növényzetre is. Az emberiség a Nap, a Hold, a csillagok és más, a Földet körülvevő égitestek energiáinak a megnyilvánulása. A csillagok világában az égitestek energiája, valamint a közvetlen környezet összes energiája finoman visszahat az emberi lény energiáira, és közvetlenül befolyásolja őt. Minden ember alakját finomabb és durvább környezeti tényezők határozzák meg, születés előtti és utáni feltételek, valamint előző életek és létfokozatok, amelyek jelenlegi létállapotát megelőzően hatottak.
A születés előtti feltételek elsősorban attól függnek, hogy a szülők fizikai és mentális energiájukat tekintve milyen állapotban voltak a fogamzáskor, illetve a születés előtt. Egy ember születése előtti környezetének energia-felépítésében olyan tényezők is közrejátszanak, mint a földrajzi és éghajlati viszonyok, a környező társadalom és az illető családjának kultúrája és szokásai, valamint az egyén helyzete az égitestek energiasugarainak és az univerzum többi részének viszonylatában. Ezen alkotóelemek mindegyike általánosan befolyásolja egy ember személyiségét, jellemét, hajlamait és szerencséjét.
A születés utáni állapotok az embert születése után érő környezeti behatások valamint az élete során szerzett élmények, tapasztalatok kapcsán alakulnak. Az egyénnek a születés utáni feltételek következtében nyílik lehetősége arra, hogy energiája finomítása mellett döntsön, és pozitív, építő tevékenységekbe kezdjen. Azáltal, hogy fejleszti hasznos belső tulajdonságait, felülkerekedhet korlátain és sorsán. A születés utáni feltételek kétféleképpen vizsgálhatók: egyrészt a külvilágból a születés után érkező befolyások szempontjából; másrészt aszerint, hogyan reagál az illető környezete elemeire, és hogyan hasznosítja azokat.
Az arra való képességünk, hogy törekvéseinket és szükségleteinket külső környezetünkhöz igazítsuk, igen behatárolt, társadalmunk sorsa is nagyrészt kívül esik közvetlen hatáskörünkön. Változtathatunk viszont a saját lényünkben rejlő energiák, tevékenységeink, tudattartalmaink és szellemi állapotunk területein. Viszonylag ritkán fordul elő, hogy valaki szélsőségesen szerencsés vagy szerencsétlen legyen. Az emberek többsége e két véglet között helyezkedik el, nekik lehetőségük van arra, hogy sok tekintetben változtassanak életük folyásán azáltal, hogy megismerik és hűen követik az egyetemes törvényt, ami nem csupán az emberiség ügyeit irányítja, hanem az egész világegyetem működését is.
Egy ember mindennapi életének eseményeiben minden finom behatás megfigyelhető, emellett az illető saját energiája is tükröződik. Ennek a finom energiahálózatnak a kölcsönhatásai messzehatóak és összetettek, és ezeket általában a végzettel szokás azonosítani. A végzet azonban valójában nem valamely külső, isteni hatalom meghatározta eleve elrendelés, hanem a testben, az elmében és a szellemben tárolt, az egyén személyiségét alkotó energiák egyenes következménye. A finomenergia a tudaton keresztül ötletek, fogalmak és viselkedés formájában, a tudattalanon keresztül pedig finom, érzékeinkkel felfogható benyomásokként mutatkozik meg. Az emberi elméből és szellemből sugárzó energia rezgései hasonló rezgésű egyetemes energiákat vonzanak, és változatlanul, mindennapi személyes élmények összetevőiként verődnek vissza. Erre az alapelvre épül minden szellemi gyakorlat.
A könyv egyik része azzal foglalkozik, hogy gondolkodásunk és viselkedésünk hogyan befolyásolja életünk eseményeit, és hogyan sugall olyan viselkedésformákat, amelyek aztán a megfelelő egyetemes energiák harmonikus visszahatását idézik elő. Manapság az emberek hajlamosak elutasítani azt a nézetet, hogy a kellemes élet feltétele a helyénvaló viselkedés.
Ezt az intelmet sokan közhelyszerűnek és dogmatikusnak tartják. Valójában az életben nem az számít, hogy helyesen, vagy helytelenül cselekszünk-e, hogy jók vagyunk-e avagy rosszak; hanem hogy fenntartjuk-e életünkben a pozitív, kiegyensúlyozott energia rendjét, avagy megsértjük azt.
Akik azt a békét és elégedettséget szeretnék átélni, amelyet a természettel összhangban lévő élet nyújt, azoknak ezt elengedhetetlenül fontos megérteniük. A szellemi ösvényen járó gyakorló számára, akinek érzékenysége magasan fejlett, ez különleges jelentőséggel bír, mivel a vonzás és visszahatás törvénye révén a finom, egyetemes valóság – ami máskülönben pusztán elméleti tudás – tapasztalati úton igazolható. Ha anélkül próbálunk magas szintű szellemi megértésre és teljesítményre szert tenni, hogy az egyetemes törvényt alapjaiban megértenénk és alkalmaznánk, az ahhoz fogható, mint amikor valaki futóhomokra akar várat építeni.
Forrás: Ni Hua-Ching: TAO – A leheletfinom, Egyetemes Törvény, Bevezetés.
