A könyv „Az ember – korlátozott erőforrású rendszer” című fejezetének elejéről: a szerző azt fejti ki, miért kell szervezetünk erőforrásaival – az anyagcserével, az immunrendszerrel és a Tudattal – bölcsen gazdálkodnunk.
Az emberi szervezet korlátozott erőforrású rendszer.
Különösen korlátozott a szervezetünk azon képessége, hogy helyreálljon abból az igénybevételből, amelynek – tudatosan vagy tudattalanul – kitesszük.
Logikusan nézve, ha meg akarjuk őrizni egészségünket, nem szabad kimerítenünk a szervezetünkben rendelkezésre álló erőforrásokat és tartalékokat.
Melyek ezek az erőforrások?
Egyes erőforrások és a hozzájuk kapcsolódó korlátok a jelek szerint a fizikai testhez és azokhoz a különféle szervekhez kötődnek, amelyek testünket életben tartják.
Például csak egy májunk van. Ha tartósan károsítjuk, viselnünk kell e károsodás minden következményét, még akkor is, ha semmilyen következményt nem tudunk elképzelni, és nagyon is élvezzük a májunk rongálásának folyamatát.
És mi tartja életben a testet? Az egymással összekapcsolt szervek puszta összessége ehhez nem elég.
Minden szervnek a harmónia egy egészen sajátos állapotában kell lennie (ezt nevezzük egészségnek), és folyamatosan kommunikálnia kell nemcsak egymással, hanem más élőlényekkel és a környezettel is.
Ahhoz, hogy életben maradjanak, az élő szervezeteknek energiát is kell előállítaniuk a rendelkezésre álló erőforrásokból, és meg kell birkózniuk az akadályok, zavarok és sérülések szakadatlan sorával, amelyek felboríthatják működésük harmóniáját.
Az élő szervezetek mely erőforrásai felelnek energiaellátásuk fenntartásáért? Mely erőforrások védik őket azoktól a zavaroktól és behatolásoktól, amelyek veszélyeztethetik egészségüket és működésüket? Mely erőforrások irányítják azoknak a károsodásoknak és sérüléseknek a helyreállítását, amelyek az élőlények életük során végzett különféle tevékenységei közben keletkeznek?
Közismert, hogy az élő szervezetek energiaellátásáért felelős rendszer az úgynevezett anyagcsere. Minden élőlény fogyaszt valamit, és lélegzik valamit, az anyagcsere pedig annak a folyamatnak a neve, amely ezt a bevitelt a szervezet működéséhez szükséges energiává alakítja.
Azt a rendszert, amely az élő szervezetnek a méreganyagokra, baktériumokra, vírusokra, sérülésekre és egyéb zavarokra adott válaszát irányítja, és célja az egészség és a harmónia megőrzése, immunrendszernek nevezzük.
Melyek az anyagcsere és az immunrendszer legfontosabb tulajdonságai? Melyeket tudjuk magunk is ellenőrizni?
Van-e az immunrendszernek emlékezete? Minden kétséget kizáróan van. Valamennyi védőoltás az immunrendszer emlékezetére épít: arra, hogy emlékezzen, hogyan kell reagálnia.
Képes-e az immunrendszer tanulni? Természetesen. Az úgynevezett „védettség kialakulásának” számos megfigyelhető folyamata bizonyítja ezt a képességet. Még a baktériumok immunrendszere is mutatja ezt a képességet.
Képes-e az immunrendszer teljesen váratlan helyzetekben is észszerűen reagálni? Igen.
Az immunrendszer képes megvédeni minket – és meg is próbál – olyan méreganyagoktól, baktériumoktól és vírusoktól is, amelyekkel még sosem találkozott, sőt amelyek talán még nem is léteztek, amikor megszülettünk.
Hasonlót mondhatunk az anyagcseréről is. Az anyagcsere is képes tanulni, emlékezni és alkalmazkodni a váratlan helyzetekhez.
A tanulás, az emlékezés és a váratlan helyzetekhez való alkalmazkodás képessége az intelligencia kétségtelen jele.
Csak az intelligens rendszerek képesek tanulni és alkalmazkodni a váratlan helyzetekhez.
Ezért el kell fogadnunk, hogy anyagcserénket és immunrendszerünket egyaránt a tudatunk irányítja.
Tudatunknak az a része, amely anyagcserénk és immunrendszerünk irányításáért felel, fejlődésünk jelenlegi szakaszában a jelek szerint nem érhető el számunkra közvetlenül.
E közvetlen hozzáférés hiányának legvalószínűbb oka az, hogy alapjában véve halvány fogalmunk sincs arról, mi történik a szervezetünkben, és miért.
Ha nem értenénk meg mélyen, hogyan és miért működik a testünk úgy, ahogy működik, több kárt okozhatnánk magunknak, mint hasznot.
Az azonban, hogy tudatunk bizonyos részeihez nincs közvetlen hozzáférésünk, nem jelenti azt, hogy szükségtelenül igénybe vehetjük azokat az erőforrásokat és tartalékokat, amelyekhez hozzáférünk.
Csak egyetlen tudati rendszerünk – Tudatunk – van, amellyel élhetünk. Tudatunk felügyeli szervezetünk működésének minden vonatkozását, a humorérzékünket is beleértve.
Az olyan erőforrások, mint az emlékezet, az információfeldolgozó képesség és a problémamegoldó képesség, a jelek szerint közösek az immunrendszer, az anyagcsere és a tudatnak az általunk elérhető része működésében.
Ha például betegek vagyunk, vagy rosszul érezzük magunkat, nagyon nehezünkre esik gondolkodni vagy problémákat megoldani.
Ugyanígy, ha túl sok olyan ételt eszünk, amely megterheli az anyagcserénket, immunrendszerünk és anyagcserénk több erőforrást követel a tudatunktól, hogy megbirkózzon a túlterheléssel.
Ilyenkor a tudatunk igyekszik lekapcsolni a tudat „tudatos” részét: pihenésre ösztönöz, sőt alvásra kényszerít minket. Ezért érezzük magunkat fáradtnak és álmosnak a bőséges ünnepi étkezések után.
Alvás közben felszabadítjuk a tudatnak azokat az erőforrásait, amelyeket ébrenlétben a gondolkodásunk köt le.
Ez azt is jelenti, hogy a rendszeresen jelentkező fáradtság vagy álmosság a szervezetünk jelzése lehet arra, hogy így vagy úgy rosszul bánunk vele, még ha nem is vagyunk tisztában vele, hogyan és miért.
Az olyan ételek fogyasztása, amelyeket anyagcserénk csak nehezen tud számunkra hasznos dologgá feldolgozni, csak egy példája az efféle „rossz bánásmódnak”, amelyet ebben a könyvben tárgyalni igyekszem.
Forrás: Thomas J. Chalko: Tudatos étrend, „Az ember – korlátozott erőforrású rendszer” című fejezet.
