Az „Étrend az elmélkedéshez” című záró fejezetből: gondolatkísérlet arról, mit tenne a Világegyetem tervezője – és miért éppen a legfontosabbakat, az értelmet, a megértést és a szeretetet nem lehet ajándékba adni.
Képzeld el, hogy megtervezed a világegyetemet…
Képzeld el, hogy nincs Világegyetem, és TE azon gondolkodsz, hogy megtervezed. Van tudatod és értelmed, de nincs „fizikai tested”. Nincsenek atomok…
Hogyan jöhettél létre? Hogyan lettél értelmes? Pontosan nem emlékszel… Úgy tűnik, valahogy megtanultad tárolni és feldolgozni az információt azokban az apró zavarokban, amelyek időről időre felbukkantak a Semmiben.
Sok időbe telt – talán a mi éveink szerint több milliárd évbe –, és sok próbálkozásba és tévedésbe, mire ráébredtél, hogy létezel, és megtanultad fenntartani tudatos létezésedet.
Tudatosan létezve fokozatosan fejlesztetted értelmedet, képzeletedet, gondolkodó- és következtetőképességedet. Más dolgod úgysem akadt… Észrevetted, hogy értelmesebbnek lenni sokkal kellemesebb, mint korlátoltnak és primitívnek maradni.
Azt is megfigyelted, hogy valahányszor úgy döntöttél, hogy túl sokáig nem gondolkodsz, értelmed és képzeleted megsínylette, „emlékezeted” egy része pedig elveszett. Ez arra ösztönzött, hogy tudatodat és értelmedet folyamatosan, megszakítás nélkül fejleszd.
Hosszú gondolkodás, képzelődés, próbálkozás és tévedés után rendkívül értelmessé váltál. Kifejlesztetted azt a képességet, hogy bármit elképzelj, még olyan dolgokat is, amelyek soha nem léteztek.
Rendkívüli értelmed és képzeleted révén előre láthattad tetteid eredményét és terveid következményeit.
Mi okod lehetett arra, hogy elképzelj egy anyagi világegyetemet? A tudatos tapasztalatok és élmények körének kitágítása? Érdekes elfoglaltság teremtése? Létezésed meghosszabbítása?
[…]
Nagyon tetszik neked az értelmes társaság lehetősége – az Emberek. Azt szeretnéd, hogy mindannyian a lehető leggyorsabban fejlődjenek tudatosan, mindent meg szeretnél „adni” nekik, amire tudatos fejlődésükhöz szükségük lehet.
Legnagyobb ámulatodra rájössz, hogy a Tudatos Létezésben éppen a legfontosabb dolgok azok, amelyeket valójában nem lehet „adni”.
Akármennyire szeretnéd is, hogy jövendő Világegyetemedben az Emberek értelmesek legyenek, a saját értelmedet senkinek sem „adhatod” oda.
Minden önállóan működő Embernek magának kell megtanulnia gondolkodni – pontosan úgy, ahogy te –: tudatos döntéseket hozva, megtapasztalva azok következményeit és levonva a tanulságokat.
Az Intellektus fejlődése kizárólag minden egyes Ember egyéni igyekezetének és erőfeszítésének eredménye lehet.
Képzelőerőt sem „adhatsz” senkinek. Minden Embernek magának kell kifejlesztenie. Megértést sem adhatsz senkinek. Minden Embernek önállóan kell eljutnia a megértésig.
Senki helyett nem tapasztalhatod meg, nem fejezheted ki, sőt még az igényét sem fogalmazhatod meg olyan finom és üdvözítő érzéseknek, mint a Szeretet, és ezeket a képességeket sem ajándékozhatod oda senkinek. Minden Embernek teljesen önállóan kell megtanulnia mindezt megtapasztalni…
Azt szeretnéd, hogy jövendő Világegyetemedben minden Ember mindazoknak a dolgoknak az elérésére törekedjen, amelyeket nem lehet „adni”. Ugyanezek azok a dolgok, amelyeket senkitől sem lehet elvenni…
Megállapítod, hogy az egyetlen valódi segítség, amelyet ténylegesen nyújthatsz az embereknek a fejlődésükhöz, a tanulás „környezete”: olyan környezet, ahol döntéseket hozhatnak, és megtapasztalhatják döntéseik következményeit.
Mivel az Intellektus és a hozzá kapcsolódó képességek fejlesztése szigorúan egyéni erőfeszítés, jövendő Világegyetemedben minden Ember számára rendkívül fontossá válik a teljes Gondolati Autonómia. Elhatározod, hogy ezt elsőbbséggel kezeled.
Úgy döntesz, hogy a Világegyetemben minden Embernek korlátlan Gondolatszabadsága és korlátlan intellektuális fejlődési lehetősége lesz. Bábokat semmiképp sem akarsz. Ezért mindent megteszel, hogy minden Ember Tudata „zavarvédett” legyen, és csak az ő beleegyezésével lehessen programozni.
[…]
Elhatározod, hogy a lehető legnagyobbra növeled annak valószínűségét, hogy jövendő Világegyetemedben az emberek saját Szabad, kényszer nélküli Akaratukból úgy döntsenek, hogy elismerik és megbecsülik Intellektusodat.
Elképzeled a Természetet – OLYAN szépnek, OLYAN lenyűgözőnek, OLYAN fenségesnek és csodálatosnak, OLYAN értelmesen működőnek, hogy aki csak egy szikrányi értelemmel és érzékenységgel bír, egyszerűen ne tudja nem csodálni.
Elképzeled egy csodálatosan működő Anyagi Valóság és az Élet létezését, mint olyan módot, amellyel minden értelmes megfigyelő előtt feltárhatod Intellektusodat anélkül, hogy beavatkoznál önállóságába és Választási Szabadságába [3].
Hányan veszik majd ezt észre és becsülik meg? Egy ember egymilliárdból? Nem tudni – az embereknek teljes gondolatszabadságuk lesz. Egyedül rajtuk múlik, miről választanak Gondolkodni, és mit tesznek. Nem áll szándékodban beavatkozni önállóságukba. Végtére is az Autonómia a Tudatos Létezés lényege, nem igaz?
Forrás: Thomas J. Chalko: Tudatos étrend, „Étrend az elmélkedéshez” című fejezet.
