Az Első előadás „Mi a tudatosság?” című alfejezetéből. Egy egyszerű kísérlet egy órával – és a felismerés, hogy a tudatosság négy lehetséges állapotából az ember valójában csak kettőben él.
Megpróbálom elmagyarázni, hogyan vizsgálható a tudatosság. Vegyenek kézbe egy órát, és nézzék a másodpercmutatót, eközben próbáljanak tudatában lenni önmaguknak, és koncentráljanak a gondolatra: „Peter Ouspensky vagyok.” „Itt vagyok.” Ne gondoljanak semmi másra, egyszerűen kövessék a másodpercmutató mozgását, és legyenek tudatában önmaguknak, a nevüknek, a létezésüknek és a helynek, ahol vannak. Tartsanak távol minden más gondolatot.
Ha kitartóak, akkor két percig képesek végezni ezt. Ez tudatosságuk határa. És ha rövidesen megismétlik, nehezebbnek találják majd, mint az első alkalommal.
Ez a kísérlet azt mutatja, hogy természetes állapotában az ember egy dologról (önmagáról) nagy erőfeszítéssel két percig, vagy annál rövidebb ideig képes tudatos maradni.
A legfontosabb következtetés, amire ez után a kísérlet után helyes gondolkozással juthatnak: az ember nincs tudatában önmagának. Az illúziót, hogy tudatában van önmagának, az emlékezet és a gondolati folyamatok hozzák létre.
Például valaki színházba megy. Ha ez szokásos, akkor nincs különösebben tudatában annak, hogy ott van, amikor ott van, bár lehet, hogy lát és észrevesz dolgokat, élvezi az előadást, vagy elégedetlen vele, emlékszik rá, emlékszik az emberekre, akikkel találkozott és így tovább.
Amikor hazamegy, emlékszik, hogy színházban volt, és biztosan azt hiszi, hogy tudatos volt, amíg ott volt. Nem kételkedik tehát saját tudatosságában, és nem fogja fel, hogy az teljes mértékben hiányozhat, miközben ő még mindig ésszerűen cselekszik, gondolkozik és megfigyel.
Általánosságban véve a tudatosság négy állapota lehetséges az ember számára. Ezek: az alvás, az ébrenlét, az ön-tudatosság és az objektív tudatosság.
Noha az ember számára a tudatosság e négy állapota lehetséges, ténylegesen csak két állapotban él: élete egy részét alvásban tölti, a másik részét abban, amit „ébrenlétnek” hívnak, bár ébrenléte valójában alig különbözik az alvástól.
A hétköznapi életben az ember semmit sem tud az „objektív tudatosságról”, és ebben az irányban kísérletek sem lehetségesek. A harmadik állapot, vagy „ön-tudatosság” az, amelyet az ember magának tulajdonít, vagyis azt hiszi, hogy birtokolja. Ám ténylegesen csak nagyon rövid felvillanásokra lehet tudatában önmagának, és azután valószínűleg nem is azonosítja ezeket, mert még ha valóban birtokolta is, nem tudja, mi volt a tudatosság abban. A tudatosság ezen felvillanásai kivételes pillanatokban következnek be, erős érzelmi állapotokban, a veszély pillanataiban, új és váratlan helyzetekben, vagy néha egészen hétköznapi pillanatokban, amikor nem történik semmi különös. Ám hétköznapi vagy „normális” állapotában az ember egyáltalán nem képes ezeket a pillanatokat befolyásolni.
Ami a hétköznapi emlékeket, vagy az emlékezés pillanatait illeti, ténylegesen csak a tudatos pillanatokra emlékszünk, bár nem fogjuk fel, hogy ez így van.
Azt később fogom elmagyarázni, hogy technikai értelemben mit jelent az emlékezet és különböző fajtái. Most egyszerűen azt szeretném, hogy figyelmüket saját emlékezetükre irányítsák. Észre fogják venni, hogy különbözőképpen emlékeznek dolgokra. Némelyekre egészen élénken, másokra igen halványan, megint másokra egyáltalán nem. Csak tudják róluk, hogy megtörténtek.
Meg fognak lepődni, amikor felismerik, hogy valójában milyen kevéssé emlékeznek. És ez azért van így, mert csak azokra a pillanatokra emlékeznek, amikor tudatosak voltak.
A tudatosság harmadik állapotára vonatkozóan azt mondhatjuk, hogy az embernek véletlenül vannak tudatos pillanatai, amelyek élénk emléket hagynak a pillanatot kísérő körülményekről, ám az ember nem tud uralkodni e pillanatok felett. Maguktól jönnek és mennek, külső körülmények, alkalmi asszociációk, vagy érzelmek emlékei hatására.
Felmerül a kérdés: lehet-e uralmat szerezni a tudatosság ezen elröppenő pillanatai felett, és hosszabb ideig megtartani, vagy éppen állandóvá tenni azokat? Más szóval: lehetséges-e tudatossá válni?
Ez a legfontosabb pont, és még tanulmányaink legelején meg kell értenünk, hogy ezt a pontot a modern pszichológiai iskolák – még mint elméletet is – kivétel nélkül teljesen figyelmen kívül hagyták.
Ugyanis helyes módszerekkel és helyes erőfeszítésekkel az ember uralmat szerezhet a tudatosság felett, és annak minden következményével együtt tudatossá válhat önmagát illetően. Jelen állapotunkban még csak elképzelni sem tudjuk, hogy ez mit jelent.
Forrás: P. D. Ouspensky: Az ember lehetséges fejlődésének pszichológiája, Első előadás („Mi a tudatosság?”).
