A Spirituális fejlődés részből (Önfegyelem; A választás szabadsága): a szerző a lustaság legyőzéséről és a hajnali meditációkról ír, majd idézi azt a levelet, amelyet 1999 karácsonyán kamasz gyermekeinek adott.
Önfegyelem
A spirituális fejlődés egyik legnehezebb oldala az önfegyelem.
Nincs egyszerű módszer arra, hogy fenntartsuk a motivációnkat, és rendszeresen törekedjünk a spirituális fejlődésre.
Természetünknél fogva lusták vagyunk, és többnyire kerüljük, amit nem kötelező megtennünk, amíg a körülmények rá nem kényszerítenek, hogy változtassunk a hozzáállásunkon.
E könyv címe és témája arra szolgál, hogy elgondolkodtasson.
Arról is meg szeretne győzni, hogy a spirituális fejlődés terén tett rendszeres erőfeszítéseid jutalma saját kifejlődött tudatod halhatatlansága.
Nem találok jobb és meggyőzőbb érvet arra, hogy mindannyiunkat a spirituális fejlődésre ösztönözzek, mégis magam is nehezen tartom meg az önfegyelmet ezen a téren.
Sokkal könnyebb tovább aludni, mint 30 perccel korábban felkelni, hogy jógázzunk és meditáljunk.
Ráadásul a körülöttünk lévő anyagi valóság nyomasztóan sokat követel, és szakadatlan problémák és zavaró tényezők sorával folyamatosan leköti a figyelmünket.
Számomra személy szerint a meditáció mindig is mentőöv volt.
Amikor két munkahelyen dolgoztam, és mozgalmas családi életet éltem kisgyerekekkel, észrevettem, hogy a meditáció meglepően jól helyettesíti az alvást.
Ha 20 percem volt, azalatt nem tudtam kialudni magam, 20 perc valódi meditáció viszont váratlanul hatékony pihenést hozott, különösen a tudat szintjén.
Hetven év távlatából visszatekintve életem legzsúfoltabb időszakában fejlődött a tudatom a leggyorsabban.
E fejlődés kulcsa a meditáció volt (gondolataim tudatos elcsendesítése és elmém teljes csendben tartása), amely megmentett a kimerüléstől, nagymértékben javította szellemi tisztánlátásomat, és növelte koncentrálóképességemet.
Abban az időben munkanapokon naponta többször meditáltam 15–20 percig, valahányszor alkalom adódott rá.
Este közvetlenül lefekvés előtt is meditáltam mintegy 15 percet, hajnali 3 és 5 között pedig egy-két órát, amikor a háznép mélyen aludt.
Ezek után a hajnali meditációk után próbáltam lelassítani az elalvást, és megtanulni irányítani az álmaimat.
Akkoriban vizsgáltam meg, milyen messzire juthatok el a Világegyetemben, és akkor értettem meg, miért vannak „utazásaimnak” korlátai.
Ezeken a napfelkelte előtti hajnalokon történt a legnagyobb áttörés világnézetemben és abban, ahogyan az egész Világegyetem működését megértem.
A választás szabadsága
A tudatos fejlődés csak szabad akaratunk eredményeként mehet végbe.
Senki sem dönthet helyettünk, és senki sem fejlesztheti helyettünk tudatunkat, gondolkodó- és megértőképességünket.
Tudatunk, noha a világegyetem elválaszthatatlan része, és képes kommunikálni vele, szigorúan egyénileg működik.
Miért?
Mert tudatunk egyénisége nélkülözhetetlen a fejlődéséhez.
Különösen a gondolat szabadsága, a megalapozott döntések meghozatalának képessége és következményeik megtapasztalása szükséges feltétele annak az információfeldolgozó rendszernek a tökéletesedéséhez, amely a tudatunk.
Ha tudatunk nem működhetne önállóan, egyénileg, mindannyian bábok volnánk, akiknek semmi befolyásuk sincs arra, ami velük történik, és arra, hogy miért.
Szerencsére azonban a Világegyetemben zajló kvantum-információfeldolgozás lehetővé teszi minden élő szervezet erősen védett, egyéni és tudatos működését.
Hadd szemléltessem, mire gondolok, az alábbi kézzel írott „levéllel”, amelyet 1999 karácsonyán adtam kamasz gyermekeimnek, nem sokkal azután, hogy megírtam A választás szabadsága című könyvet:
Szeretnék adni neked egy kis képzelőerőt…
– de ez lehetetlen.
A képzelőerődet magadnak kell kifejlesztened.
Szeretnék adni neked egy kis értelmet és bölcsességet…
– de ez lehetetlen.
Neked kell gondolkodnod és bölccsé válnod.
Szeretném neked adni a megértés képességét…
– de ez nem lehetséges.
Magadnak kell megtanulnod megérteni.
Szeretnék adni neked egy kis humorérzéket…
– sajnos ez is lehetetlen.
A humorérzékedet magadnak kell kifejlesztened.
Szeretném neked adni a szépség és az igazságosság érzékét…
De ez sem lehetséges.
Ezeket csak magad fejlesztheted ki.
Szeretném neked adni a képességet, hogy kifejezd és átérezd a szeretetet…
de ezt sem tehetem meg.
Csak magad tanulhatod meg kifejezni és átélni
az olyan érzéseket, mint a szeretet.
Nagyon szeretném, ha életedben mindarra összpontosítanál,
amit nem lehet odaadni. Pontosan ugyanezeket a dolgokat
senki sem veheti el tőled…
Szerető apád
Mindaz, amiről itt szó van, és amit nem lehet „odaadni”, a tudat olyan alapvető tulajdonsága, amely csak saját tudatos, egyéni erőfeszítésünk eredményeként fejlődhet ki.
Saját egyéni tudatod milyen más jellemzőit veszed észre?
Forrás: Thomas J. Chalko: Tudat és halhatatlanság, Önfegyelem és A választás szabadsága című fejezet.
