A 3. fejezet (A Tàijíquán tizenhárom testtartása) 3.1 alfejezetéből (Bevezetés): mit vett át a Tàijíquán a Dào Dé Jīng-ből és a Yì Jīng-ből, és hogyan lett a nyolc trigramból és az öt elemből a művészet tizenhárom alapmozgása – a nyolc kapu és az öt lépés.
A Tàijíquán legfőbb gondolatai filozófiailag a taoizmusban (Dàojiā, 道家) gyökereznek. Két nagy taoista szöveg volt különösen fontos – és az ma is – a Tàijíquán gyakorlója számára: a Dào Dé Jīng (道德經) és a Yì Jīng (易經). Bár egyik könyv sem harcművészeti kézikönyv, mindkettő szilárdan megalapozott egy olyan világszemléletet, amely a Tàijíquán minden vonatkozását áthatotta, a légzéstechnikáktól az erőfejlesztésig.
A Dào Dé Jīng – egy verseskönyv, amelyet a hagyomány szerint Lǐ Ěr (李耳), azaz Lǎozǐ (老子) írt az i. e. 4. század táján – egyik legfontosabb témája, amely a Tàijíquánt is meghatározta és befolyásolta, a Dào gondolata. Lǎozǐ felfogásában a Dào a végső valóság, amelyből minden dolog kifejlődött. Az élet célja tehát az, hogy versengés nélkül kövessük a Dào megnyilvánulásainak természetes rendjét, végül pedig magát a Dàót. Lǎozǐ számára nagyon fontos volt, hogy a természetes, az univerzum törvényei szerinti cselekvést hangsúlyozza az erőltetettel vagy mesterkélttel szemben. Fung Yu-lan tudós szerint: „Ha valaki megérti ezeket a törvényeket, és cselekedeteit ezekhez igazítja, mindent a maga javára fordíthat.” Ebből az alapgondolatból kapta nevét a Tàijíquán, amely azt jelenti: a Nagy Végső Ököl (az ököl itt harcművészeti stílust jelent), vagyis az az ököl, amely a Tàijí Dàóját nyilvánítja meg. A Tàijí, a Nagy Végső gondolatában rejlő alapvető cél az univerzum eredeti forrásához, a Wújí állapothoz (無極) való visszatérés. Minél közelebb jutsz az első elvhez vagy okhoz, annál teljesebbé teheted önmagadat. A Tàijíquán gyakorlói tehát a Nagy Végső gondolatát harcművészeti rendszerükre alkalmazták. A Tàijíquán művelője – akár harcra, akár az egészségéért gyakorol – a dolgok természetes hajlását követi.
A Yì Jīng-ből – amely több mint kétezer évvel régebbi Lǎozǐ Dào Dé Jīng-jénél – a Tàijíquán harcművészei a Yīn (陰) és a Yáng (陽) fogalmát vették át. Az események természetes folyásában az univerzumot mozgató elv két ellentétes erő – a Yīn és a Yáng – kölcsönhatása. A Yīnt passzív, a Yángot aktív erőnek tekintik. A Yīn és a Yáng dinamikus feszültségében minden dolog megtalálja a maga természetét.

A Yì Jīng-ben a Yīn és a Yáng dinamikus kölcsönhatását egy kettéosztott, szaggatott vonal (⚋, Yīn) és egy folytonos vonal (⚊, Yáng) jelöli. Ezek a vonalak hármas (például ☰) és hatos (például ䷀) csoportokba rendeződnek. A trigramok – nyolc van belőlük – felfedezését a hagyomány Fú Xīnek (伏羲) tulajdonítja, az i. e. 2852–2738 közötti időszakra. Később Zhōu Wén király (周文王) a trigramokat hexagramokká egyesítette, ezekből hatvannégy van. Mivel a Yīn és a Yáng alapelv, a nyolc trigram és a hatvannégy hexagram a természet titkainak megértésére használható. A Yīn és a Yáng e megjelenítéseivel aztán bármit meg lehet jósolni, egy gyermek születésétől egy nemzet sorsáig.
Ezekből a fontos és alapvető trigramokból fejlesztette ki a Tàijíquán alapvető harci stratégiáit. Először is, ha megnézzük a Bāguà, a cselekvés nyolc alapirányát jelképező nyolc eredeti trigram elrendezését, a trigramok a Tàijíquán nyolc alaptechnikájának felelnek meg. Mind a nyolc technikához egy irányt és egy trigramot rendeltek, amely alapvető természetét írja le, ahogyan a 3–1. ábra mutatja. A kiterjesztés (Péng, 掤) technikája például három vonalból áll, amelyek a Yáng elvet jelképezik; ez a technika tehát végletes energiát tartalmaz, és nagy erőkitöréssel alkalmazzák. A három Yáng-vonal azt jelzi, hogy robbanékonyságához kilégzés kell, amely a gyakorló teljes erejét kihozza. Ezzel szemben a befogadás (Lǚ, 捋) technikája három Yīn-vonalból áll; ez a technika tehát tisztán védekező, és belégzést kíván: elnyel, nem támad. Egy olyan technika, mint a tolás vagy lefelé nyomás (Àn, 按), a támadás és a védekezés keveréke, bár a támadás dominál, mert két Yáng-vonal áll szemben egy Yīn-vonallal.
A különféle technikai mozdulatokhoz a Tàijí elméletírói öt aktív lépést, azaz stratégiai mozgást is hozzáadtak, amelyek az univerzumot alkotó öt alapelemet jelképezik: Fém (Jīn, 金), Fa (Mù, 木), Víz (Shuǐ, 水), Tűz (Huǒ, 火) és Föld (Tǔ, 土). Az öt elemet Wǔxíngnek (五行), azaz Öt Fázisnak nevezik, és ezek a következő mozgásoknak felelnek meg: támadás – előrelépés (Jìnbù, 進步), visszavonulás – hátralépés (Tuìbù, 退步), balra tekintés (Zuǒgù, 左顧), jobbra tekintés (Yòupàn, 右盼) és központi egyensúly (Zhōngdìng, 中定) (3–2. ábra). Ez a tizenhárom elem együtt alkotja – ahogy az 1. fejezetben kifejtettük – a tizenhárom testtartást (Shísān Shì, 十三勢). A tizenhárom testtartás a Tàijíquán mint harcművészet egyik alapköve. Sokan éppen alapelveire utalva nevezték magát a művészetet is Shísān Shìnek.

Forrás: Dr. Yang Jwing-Ming: Klasszikus Yang-stílusú Taijiquan, 3. fejezet – A Tàijíquán tizenhárom testtartása (A nyolc kapu és az öt lépés), 3.1 Bevezetés (részletek).


