A 4. fejezet (A hagyományos Yáng-stílusú Tàijíquán) 4.6 alfejezetéből: Dr. Yáng tanácsai a hosszú forma gyakorlásához – időtartam, mozgás, belső érzés, irányok, légzés –, majd a 113 mozdulatos sorozat első mozdulata, a Nyitás, fotókkal és elemzéssel.
A hagyományos pusztakezes formagyakorlatban a technikák látszólagos száma 81 és 150 között változik, attól függően, milyen módszerrel számolják és csoportosítják a formákat. Egyes oktatók és szerzők például az ismétlődő formákat nem számolják. Alapvetően azonban egy Tàijíquán-formagyakorlat teljességét úgy ítélheted meg, hogy összeveted a technikák neveinek sorrendjét. A technikák számolásának módja eltérhet, a nevek és sorrendjük azonban nem.
Ha a formát legalább 20 perc alatt végzed el, a be- és a kilégzések viszonylag egyformák lesznek. Kezdőként ezért arra törekedj, hogy a formagyakorlat ne tartson 20 percnél rövidebb ideig. Később, ahogy jártasabbá válsz, meghosszabbíthatod az időt. Egy formagyakorlatra 30 perc nagyon jó. A végső cél, hogy egy teljes sort 60 perc alatt végezz el. A 60 perc eléréséhez lassú, de egyenletes légzés, valamint nagyon összpontosított, mégis ellazult, mély elme kell: a gyakorló félig tudatos állapotban van, miközben teste lassan mozog.
Mozgás. A formagyakorlat minden mozdulatát könnyedén, nehéz léptek nélkül végezd. Minden lépés olyan, mintha jégen járnál: szelíd és lágy. A formagyakorlatban sok olyan mozdulat van, amelyben a gyakorlónak a lába felemelése nélkül kell ellenkező irányba fordulnia. Ilyenkor a fordulást a sarkakon, egyszerre egy sarkon, simán végezd.
Külső mozgás. Nyolc jellemzőt tarts szem előtt a pusztakezes Tàijíquán végzése közben: a simaságot, a természetes érzést, az ellazulást, az egyensúlyt, a középpontosságot, a gyökerezettséget, a folyamatosságot, valamint az elme, a test és a légzés összhangját. Ha a Tàijíquán-formagyakorlat közben ezekre figyelsz, hamarosan jártas leszel a Tàijíquánban.
Belső érzés. Ha már megtanultad a teljes Tàijíquán-formagyakorlatot, összpontosíts arra, hogy egyre érzékenyebb légy a formagyakorlat közben keletkező belső érzésekre. Az érzés a tested és az elméd közötti nyelv. Minél mélyebben és tisztábban érzékeled tested változásait, annál jobban tudja elméd értelmezni belső állapotodat és annak viszonyát körülményeidhez. Ez a kulcsa a mélyebb ellazulásnak, és így annak, hogy a Qì-t tested mély rétegeibe vezesd keringeni. Ez egészséget hoz. E folyamat révén azt is megtanulhatod, hogyan tárold a Qì-t a csontvelőben, ami a Jìn (harci erő) tárolásához nélkülözhetetlen.
A Tàijíquán-formagyakorlat irányai. A mozgás irányának jelölésére a kínai harcművészeti könyvek az égtájakat használják. Az irányt, amerre a gyakorló a kezdéskor néz, azonnal és a formagyakorlat egész idejére északnak (É) jelölik. Nem számít, valójában melyik földrajzi égtáj felé néz; az elöl mindig (É) lesz. Ebből a jobb oldal kelet (K), a bal oldal nyugat (Ny), a hát pedig dél (D).
Végül, utolsó figyelmeztetésként: a formagyakorlat közben a légzésnek simának és folyékonynak kell lennie. Soha ne tartsd vissza a lélegzetedet. Minden be- és kilégzés tartson annyi ideig, amennyi ideig az a forma, amelyhez meg van adva. A légzés szabályozza a mozdulatok sebességét, és nem a mozdulatok a légzést. Ezt rendkívül fontos mindig szem előtt tartani.
1. Nyitás (Tàijí Qǐshì, 太極起勢)

(É) A lábfejek valamivel vállszélességnél szélesebben. A kezek a derék magasságában, lefelé néző tenyérrel. A csukló legyen laza. Lélegezz be és ki természetesen és kényelmesen. Figyelj az alsó Dāntiánodra. Ez a Wújí (無極) állapot. Ne feledd: a középső ujj és a hüvelykujj kissé előre, a kisujj finoman hátra (Tàijí-kézforma).

(É) Forgasd a csuklót úgy, hogy a tenyerek egymás felé nézzenek. Emeld a karokat vállmagasságba. Ne emeld fel és ne feszítsd meg a vállat. Lélegezz be. Ezzel a mozdulattal válik szét a Yīn és a Yáng. Közben képzeld el, hogy egy tárgyat emelsz fel a tenyereid között. Az egyik Qì-áramlás a karokba, a másik a talpakba megy. Mindig emlékezz: minden forma mozgását a súlypontban lévő derékterület (a valódi Dāntián, 真丹田) irányítja. A mozgás innen a gerincen és a mellkason át végül a karokba jut. A Tàijíquán-klasszikus azt mondja: „A gyökér a talpban van, [a Jìn vagy a mozgás] a lábakból születik, a derék irányítja, és az ujjak fejezik ki.” Ehhez a deréknak ellazultnak és lazának kell lennie, mert olyan, mint az autó kormánykereke. Ha ez a hely megmerevedik, az egész test merev lesz.

(É) Fordítsd a tenyereket lefelé. Ereszkedj le lassan lóállásba (Mǎbù, 馬步). Engedd le a karokat az alhas magasságába. Lélegezz ki. Közben képzeld el, hogy egy tárgyat nyomsz lefelé. Ez azt jelenti, hogy elméd mintegy tizenöt centiméterrel a tenyerek előtt van. Így a Qì a tenyér közepén (a Láogōng ponton, P-8, 勞宮) át vezetődik kifelé.
Elemzés
Ezt a kezdő mozdulatot úgy is nevezik: „a Qì a Dāntiánba süllyed” (Qì Chén Dāntián, 氣沉丹田). Ez azt jelenti, hogy a Qì-t az alsó Dāntiánba vezeted, hogy felépítsd gyökeredet, és megszilárdítsd középpontodat. Ehhez a törzs egyenes, a fej felfüggesztett, a könyök és a váll lesüllyedt.
Forrás: Dr. Yang Jwing-Ming: Klasszikus Yang-stílusú Taijiquan, 4. fejezet – A hagyományos Yáng-stílusú Tàijíquán, 4.6 A hagyományos Yáng-stílusú Tàijíquán (részletek; 1. Nyitás).


