A 14. írásból (A tizenhárom testtartás éneke, ismeretlen szerző): az ének a derékról, az üres és a telített váltogatásáról, a mozgás és a nyugalom egységéről, a Dāntiánon tartott figyelemről és a mester szóbeli tanításáról – Dr. Yáng magyarázataival.

A tizenhárom testtartást (a Tàijíquánban) nem szabad könnyedén venni. Az élet értelme a derékban ered.
A tizenhárom testtartás a Tàijíquán alapja. A derék azért fontos, mert minden mozdulatodat irányítja, és mert a Qì az alsó Dāntiánban születik és tárolódik.
(Amikor) az üreset és a telítettet változtatod és váltogatod, ügyelned kell arra, hogy a Qì az egész testben a legkisebb pangás nélkül (keringjen).
Az üres Yīn stratégia, a telített Yáng stratégia. Amikor ezt a két Yīn és Yáng stratégiát váltogatod, ügyesnek, tevékenynek és elevennek kell lenned, és tudnod kell, mit teszel. Ehhez ellazultnak, érzékenynek és ébernek kell lenned, és magasnak kell lennie életerőd szellemének. Ha ezeket a feltételeket megteremted, a testedben keringő Qì sima lesz, és szabadon, természetesen eljuthat tested bármely pontjára.
Érintsd (vagyis érezd, érzékeld, találd meg) a mozgást a nyugalomban, (bár) a mozgásban is nyugalom (van). Változtasd válaszodat az ellenfélre, és mutasd meg a csodálatos technikákat.
Érinteni annyi, mint érezni, érzékelni, észlelni, irányítani vagy uralni. Az érzés az a nyelv, amely összeköti az elmét és a testet. Ha nagyfokú érzékenységet építesz fel, elméd ügyesen válaszolhat a test mozgására, és ügyesen irányíthatja azt.
A Tàijít mozgásban végzett meditációnak is nevezik. Mozgás közben az elme nyugodt, középpontban lévő és csendes, mint az ülő meditációban. Ugyanakkor ebben a meditatív állapotban is tevékenyen keringeted a Qì-t. Ha megtámadnak, maradj meditatív állapotban, nyugodtan és éberen. Ha már megtanultad és magadévá tetted az elveket, természetesen és könnyedén válaszolhatsz társad mozdulataira. A Tàijí a változás művészete. Ahogy társad cselekvéseit követed, válaszod finoman változik és alakul a helyzettel.
Figyelj minden testtartásra, és mérd fel a célját – (így) elnyered (a művészetet) anélkül, hogy idődet és energiádat pazarolnád.
Az a gondosság és komolyság, amellyel tanulmányaidat végzed, határozza meg sikered mértékét. Minden testtartásnak megvan a maga természete, jelentése és célja, és mielőtt igazán megérthetnéd, kutatnod és tanulmányoznod kell.
Ha így teszel, minden mozdulat lényegét és gyökerét megragadod. Mivel a Tàijí minden mozdulata és elmélete a Dàóra épül, ha egyszer megragadtad az elmélyülés és az elemzés kulcsait, hamarosan a többi testtartás jelentését és célját is megérted. Ha azonban nem mélyedsz el, nem elemzel, és nem gyakorolsz értelmesen, megmaradsz a felszínen.
Minden mozdulatban a szív (az elme) a derékon marad, a has ellazult és tiszta, és a Qì felemelkedik.
Minden testtartásban ugyanaz az elv (vagyis a Dào): az elmének az alsó Dāntiánon kell maradnia. A kínai Qìgong-gyakorlás hangsúlyozza, hogy elmédet az alsó Dāntiánon tartsd (Yì Shǒu Dāntián). Ha az elme az alsó Dāntiánon marad, középen leszel, és a Qì bőséges szintre emelhető. Ehhez hasad területének ellazultnak, elmédnek pedig nyugodtnak és tisztának kell lennie. Ekkor elméddel vezetheted a Qì-t (Yǐ Yì Yǐn Qì), amely erősen és pangás nélkül kering az egész testben.
Ahhoz, hogy belépj az ajtón, és vezessenek az úton, szóbeli tanítás kell; gyakorolj szüntelenül, az út önálló gyakorláson át vezet.
A Tàijíquán jó elsajátításához tanító kell. Olyan sok benne a finomság, hogy nagyon könnyű valamit rosszul csinálni, vagy rossz dolgokat hangsúlyozni. Azt mondják: „Egy csekély hiba ezer mérföldes eltérést okozhat.” A harcművészetekben hagyományosan kétféle tanítvány volt: a külső és a belső. A külső tanítványokat gyakran pénzükért vették fel, vagy hogy komolyságukat próbára tegyék. Csak a formákat és minimális alkalmazást és elvet tanítottak nekik. Ha a tanítványt érdemesnek ítélték, bevitték a templomba, és megmutatták neki a stílus belső titkait. Ma gyakran sokkal könnyebb egy harcművészet titkait megismerni, mert annyi minden megjelent nyomtatásban. Egy jó, személyesen jelen lévő tanító azonban ma is szinte nélkülözhetetlen. Ha valakinek megmutatták az utat, már csak az marad hátra, hogy szüntelenül gyakoroljon, és folyamatosan maga is kutasson.
Az ének, az ének – száznegyven (szó), minden szava valódi és igaz, egyetlen jelentése sem marad ki. Ha nem ebből (az énekből) indulsz ki, idődet és energiádat hiába pazarolod, és sóhajtozva bánkódsz.
Akár az egészségért, akár az önvédelemért tanulod a művészetet, ennek az éneknek a szavait kell követned, különben erőfeszítéseid hiábavalók lesznek.
Forrás: Dr. Yang Jwing-Ming: A legendás mesterek Taiji-titkai, 14. A tizenhárom testtartás éneke (részletek).


