A „Mi a Kyokushin karate?” című fejezetből: a név jelentése, a Kanku jelkép, és Oyama mester találkozása egy idős kungfumesterrel.
A Kyokushinkai három szó összetételéből áll:
- Kyoku (kiejtése: kjoku) – jelentése végső
- Shin (kiejtése: sin) – jelentése igazság
- Kai (kiejtése: káj) – jelentése találkozás vagy szervezet
De amikor a konkrét karateirányzatot nevezzük meg, akkor csak a Kyokushin szóösszetételt használjuk. Ezek szerint a Kyokushin Karate jelentése: a „Végső Igazság Karatéja”. Használjuk még Kyokushinkai szóösszetételben, ahol a Kai szó a találkozást jelenti. Ilyen formában tehát: „Találkozás a Végső Igazsággal”. A Kyokushin Karate, mint azt nevének jelentése is mutatja – szemben a tradicionális japán karatestílusokkal –, olyan merőben új és nyílt módszer, amely az egyén emberségessé válásához mindig és mindenkor az igazságot keresi.
A Kyokushin Karate szimbóluma a Kanku, mely eredetileg a Kanku Dai Katában szerepel, mint égvizsgáló pozíció. E kéztartást úgy képezzük, hogy a nyitott tenyerünket kézháttal arcunk felé fordítva mutató- és hüvelykujjunkat egymásnak támasztjuk, a közte levő rombusz alakú résen keresztül tekintünk a messzeségbe. A Kanku az ujjak találkozásánál az egységet (összetartozást, szervezeti egységet), a csukló felőli széles rész az erőt, a kör közepe a végtelent, illetve a távoli célt, az egészet összefogó kör pedig a harmóniát és a körkörös mozdulatokat jelképezi. A Kyokushin Karate megalapítója Masutatsu Oyama mester, századunk egyik legnagyobb küzdőegyénisége. Az ő képessége és felfogása a karatéról tükröződik irányzatában. A Kyokushin karatét a világon úgy is hívják, hogy a „Legerősebb karate” (Strongest karate) vagy „Erőkarate” (Power karate). Célját – amely azonos minden harci művészet (Budó irányzatok) céljával: a Zen-féle tudati állapot elérésén keresztül a személyiség fejlesztése – az erőkarate útján kívánja elérni. Alapelve: valódi harcosokat csak valódi feltételek és körülmények között lehet nevelni. Így nem ismeri el a csupán jelzett, illetve bemutatott találatokat, csak a teljes erővel és hatékonysággal végrehajtott tökéletes technikákat. Ehhez a kemény küzdőmodorhoz azonban csak igen fokozatos, módszeres fizikai, szellemi és technikai felkészítés vezethet el. Edzésről edzésre egyre nehezebb próbák elé kerülnek a karatekák, melyek hatására néhány év alatt kialakul a helyes védelmi reakciójuk, megtanulnak hatékonyan támadni, védekezni, és – a növekvő kockázaton és fájdalomtűrésen keresztül – elviselni az ellenfél kemény találatait. Így ez a módszer életszerű feltételeket biztosít a felkészülésben. A játékos karate nélkülözi azt a felelősségtudatot, melyet a Kyokushin Karate edzésein nap mint nap gyakorlunk önmagunkkal és társainkkal szemben. A játékos karate csupán lépcsőfoka, kezdete lehet az igazi Budó karaténak. A gyakorlás során el kell jutnunk egy olyan szintre, mikor már az életösztön szolgálja azt az alapelemet a karatéhoz, ami a technikánál és a testi erőnél is fontosabb, mert csak ez késztet minket a legszabadabb mozgásra, cselekvésre. Cselekedeteinket, mozdulatainkat félelmünk képes leginkább gátolni, mely elsősorban a magunk iránt érzett szánalomból adódik. Ez a tulajdonság kizárólag emberi, az állatvilágban ismeretlen. Így a legfontosabb cél a félelem leküzdése, mely nélkül nem képzelhető el a feladatra való tiszta koncentrálás és a szabad cselekvés eredményezte győzelem. […]
A Kyokushin Karate technikái között megtalálhatjuk a tradicionális japán karate egyenes vonalú ütéseit, védéseit, rúgásait, azonban amiben teljesen új reformot hozott a tradicionális iskolákkal szemben, az a kínai kempo körkörös technikáinak alkalmazása. Oyama mester maga is tradicionális japán karateirányzatokat tanult kezdetben. Hatalmas ereje már fiatal korában megmutatkozott – 17 évesen már saját mesterét is könnyűszerrel le tudta győzni. Egy alkalommal Kínában járva azonban egy idős kungfu-mesterrel próbálta összemérni tudását, aki mindössze 50 kg súlyú volt. Az idős mester játszi könnyedséggel hárította a fiatalember hatalmas erejű támadásait. Az ifjú Oyama elszégyellte magát sikertelensége miatt, és tisztelettel kérte a mestert, mondja meg ennek az okát. Az idős mester így válaszolt: „Fiam, a fizikai erőd olyan nagy, amilyennel még nem találkoztam, de a direkt módon végrehajtott, egyenes vonalú támadásaid nem alkalmasak arra, hogy erődet maximálisan összpontosíthasd egy pontba. Próbáld meg alkalmazni a körkörös technikákban rejlő lehetőségeket.”
Oyama hosszasan elgondolkodott az idős mester szavain. Szívós munkával, elmélkedéssel és gyakorlással – a hagyományos karate alapjaira építve – kialakította új elméletét, amely a kör, az egyenes és a pont egységéből áll. Ez azt jelenti, hogy minden technika körkörös csípőmozgásból indul, amely energiát egyenes vagy körkörös úton egy pontba fókuszálunk. „Minden igazi, nagy erejű és hatékony karatetechnika a csípőmozgás következménye kell hogy legyen!”. Ezen elven keresztül már lehetséges a test összes energiaforrását mozgósítani, és összpontosítani a találati pontba. Technikai és formai megjelenésében így merőben új mozgásrendszert dolgozott ki, ellentétben a tradicionális japán karateiskolák tanításaival.
Forrás: Adámy István: Kyokushin Karate I. – A legerősebb karate alapjai, 20–22. oldal.
