A könyv arról, hogyan használják a hosszútávfutók és a tai chi gyakorlói tudtukon kívül is az inak rugalmasságát.
„Az inak alkalmasak az energia felvételére, a rugalmasan megnyúlásra, és a raktározott energia 93 százalékát is kibocsáthatják. Ezért tűnik úgy, mintha a kiváló hosszútávfutók megnyújtott lépései erőfeszítés nélküliek lennének, hiszen tudatosan vagy tudattalanul, de rájöttek, hogy fogják munkára inkább az inaikat, semmint az izmaikat. Mikor a hosszútávfutó lábának hátulsó részén húzódó Achilles-ín kinyúlik, fölveszi a rázkódásnak azt az erejét, amit a földre érő láb rázkódása kelt. Kapacitásának csúcspontján az ín összehúzódik és egy rugalmas szalaghoz vagy rugóhoz hasonlóan kibocsátja annak az erőnek a 93 százalékát, amelyet a földre taposó láb nekiütődése okoz. Ennek az ínnak a visszapattanása segíti nagyban a futó előrehaladását. Az izmok által szolgáltatott extra 7 százalék biztosítja, hogy a sportoló könnyedén fönntartsa sebességét hosszú távon is, mivel rendkívül gazdaságosan beosztja energiáját.
Az inak rugalmassága a tai chi chi kung egyik helyzetének, a teljes mértékben yang erő hárításnak (peng) a titka. Ha az ellenfél megtolja egy olyan gyakorlott tai chi chi kungos hárító kezét, aki helyesen rendezi struktúrába és tartja ott a testtagjait, süllyeszt le, valamint lazítja el izmait, akkor lehetővé válik számára, hogy a lába hátulsó felében, illetve a hát alsó részében, valamint a vállban futó inai megnyúljanak és elnyeljék az erőt. A gyakorló ha úgy kívánja, az ellenfél rá bocsátott erejének 93 százalékát, amelyet inaiban elraktározott, vissza tudja irányítani ellenfelére. A tai chís ehhez még hozzáadja a saját lábaiból, lumbális gerinci szakaszából, csípejéből, sőt belső energiájából fakadó erejét. Ennek eredménye az, hogy az ellenfelet súlyától függetlenül elárasztja erejével és ellöki pár méterre. Bár a tai chi gyakorlója kiaknázhatja ezt a lehetőséget is egy harci helyzetben, a frontális szembenállásnál általában sokkal bölcsebbnek és hatékonyabbnak tartják, ha kitérünk az erő elől például a védés (lu) teljesen yin energiájával.
A tai chi egyik aforizmája szerint „ha valami értékeset szeretnél teremteni, használd a tudatodat is”. Ez az alapvető különbség a nyugati és az ezoterikus gyakorlás között. Nyugaton általában úgy gondolják, hogy az íróasztal mellett kell használni az agyunkat, de amikor testünk fejlesztéséről van szó, szabadjára engedhetjük gondolatainkat. Nagyon jó oka van annak, hogy a taoisták használják a tudatot testgyakorlás közben is; már nagyon rég fölfedezték, amire a tudósok még csak most jöttek rá: az energiát vezethetjük a tudattal is. Ha végbemegy ez a mozgásban végzett meditáció, a testi képességek megsokszorozódnak. Sok nyugati sportoló megtapasztalta már ezt az általuk flow-nak nevezett állapotot. Például teljesen természetes a hosszútávfutóknak, hogy olyannyira összpontosítanak erőfeszítésük közben, hogy elveszítik időérzéküket, és fölismerik, hogy az elmélyülés vagy meditáció mennyire hasznos lehet az eredményességük szempontjából. Végeredményben az eredményre irányuló törekvésük volt olyan erős, hogy rendkívül összpontosítottá váljanak. Az összpontosított tudat segítségével vezettek több chít közvetlenül a szükséges izmokba és inakba, amely nagyban fokozta teljesítményüket. A legtöbb sportoló sajnos azonban nem tudja, hogy jutott ebbe az állapotba, illetve hogyan kerüljön újra bele.
Az ókori görögök óta a nyugati társadalom egyre szűkebb szempontból vizsgálta azt, hogyan fejlessze a testet erőssé és egészségessé. A sportjátékok az ókori görög kultúra fontos részét alkották, melynek az lett az eredménye, hogy a legtöbb fiatal férfi figyelme afelé fordult, hogyan váljon atlétává, mert ezáltal elnyerheti a társadalom elismerését. Az elismeréshez vezető út az volt, hogy úgy nézzenek ki, mint az atléták, még akkor is, ha nem vesznek részt a versenyeken. Emiatt a fanatikus beállítódás miatt a külső testépítés vált a legtöbb ifjú hobbijává annak érdekében, hogy a tökéletes sportoló megjelenését ölthessék magukra.”
Forrás: Mantak Chia: Ínerősítő Nei Kung, 15–17. oldal.
