A könyv 151–152. oldaláról.
A kínai harcművészek gyakran azzal szemléltetik erejüket, hogy egy torkukhoz szorított vasrudat hajlítanak meg. Ehhez a qi-t arra a pontra összpontosítják, ahol a rúd hozzájuk ér. A harci qigong-rendszerek eredményeinek eme látványos szemléltetési módját „páncéling”-nek (Tie Bu Shan, 鐵布衫) vagy „aranyharang”-nak (Jin Zhong Zhao, 金鐘罩) nevezik. Azért hívják így, mert az edzések során a gyakorló képessé válik nagy erejű ütések sérülés vagy fájdalom nélküli elviselésére, mintha a testét páncéling vagy fémharang védené.
Ez a képzés akkortájt kezdődhetett, amikor a hatodik században Da Mo Yi Jin Jing-je (易筋經) alapján kezdtek edzeni. A Yi Jin Jing egyik fő törekvése, hogy a qi-t egy speciális területre összpontosítsa, ami nemcsak az izmok erejét növeli meg a qi támogatásával, hanem az ütésekkel szembeni ellenálló képességet is, minimálisra csökkentve a sérüléseket. Ezt az edzéstípust máig is kutatják és gyakorolják. Mivel a test ellenállását az ismételt ütések révén fejlesztik, szokták „ütésállósági” (Ai Da, 挨打) edzésnek is nevezni. Az edzés másik neve „kötegelt ütleg” (Pai Da, 排打), mert az edzések első néhány szakaszában bambusz-, fa- és fémdrótkötegekkel ütik a testet.
Az edzés elve rendkívül egyszerű. Valószínűleg az olvasó is tapasztalta már, hogy ha a testre mért ütéskor a megfelelő izmot megfeszíti, akkor az ütés által okozott fájdalom vagy a sérülés csökken. A páncélinges edzések ezzel kezdődnek. Ennek a jelenségnek az az oka, hogy a feszes izmok lelassítják a qi-áramlást, ezáltal az érzőidegek is lelassulnak, és eltompulnak. A fájdalominger tehát nem jut el az agyba. Ezenkívül az izmok megfeszítésekor az ütések erejét a feszes izmok nagyrészt felfogják, így a fő meridiánokon nem lép fel zavar. Így a sérülés az izmokra korlátozódik, és nem továbbítódik a qi-vezetékhez tartozó szervekhez.
A sérülés elkerülése érdekében a gyakorlónak fokozatosan kell haladnia, először a bőrét, majd az izmait kell megerősítenie. Ezután következik a haladó páncéling, ahol a qi-t az ütés célterületére összpontosítva hárítják el. Az izmokat támogató qi-vel a meridiánok nem sérülnek, így a test akár a testüreg-nyomásnak is ellenáll.
A haladó szint eléréséhez tehát a 2. fejezetbeli wai dan qigong-képzés rendkívül fontos. A qi-keringés egyenletességének és teljességének fenntartása érdekében a nei dant is gyakorolni kell. A wai dan és a nei dan edzések nélkül a páncéling csak a test felszínére korlátozódik, ugyanis kellő átütőerővel a test továbbra is megsebezhető.
A harcművészetekben ismert szólás szerint: „Fejleszd az izmokat és a bőrt kívül, a qi-t pedig belül.” Ebben az is benne van, hogy a qigong az edzések alapja. A qi-fejlesztő edzések erőssé és egészségessé tehetik a belső szerveket. Az elme által összpontosított qi képes az egész testben szétterjedni, vagy egy ütés hárításához kis területre összpontosulni.
A páncélinges edzés első fokozatában a bőrt körülbelül fél méter hosszú, egyik végén csomóba kötött bambusz- vagy rattancsíkokkal ütögetik. Ez az ütögetés főként a bőrt és a felszíni izmokat serkenti. Mivel mély sérülésektől nem kell tartani, az egész test edzhető ily módon. Az egészen kezdők azonban csak a vastag izomréteggel borított területeket üssék: a vállat, a hasat, mellkast, hátat, combot, kart és a vádlit. Az egyes ütéseknél az izmot meg kell feszíteni, és az elmét arra a pontra kell összpontosítani. Ez előkészíti a qi koncentrációját és a természetes védekező reakciót. Csak akkor térhetünk át az egyéb területek, mint a sípcsont, térd, fej, könyök stb. edzésére, ha az előbbiek már képesek fájdalom nélkül elviselni az ütéseket. Az edzéseket addig kell folytatni, amíg a gyakorló már nem érez fájdalmat.
A bőr és a felszíni izmok serkentése hozzászoktatja az idegrendszert az ütésekhez. Ha egy csiklandós embert állandóan csiklandoznának, az idegrendszere rövid idő alatt csökkentené a csiklandósságot. A fenti edzés hasonlóképpen működik.
A következő lépés olyan ütőerő alkalmazása, ami képes mélyebbre hatolni. Ehhez az egyik végén összekötött acélhuzal-köteget használnak. Ismételjük a qi-koncentrációt és az izomfeszítést addig, amíg a mélyebben fekvő izmok is képesek ellenállni a külső ütéseknek. Mivel ekkor az ütések erősebbek és áthatóbbak, a gyakorlónak erős qi-re van szüksége, hogy elkerülje a qi-áramlás zavarait. A zúzódások gyógyításához gyógynövényeket is alkalmaznak, így a qi sehol sem fog megrekedni.
Itt fontos megjegyezni, hogy ezeket az edzési módszereket kizárólag szakértő mester felügyelete alatt szabad gyakorolni, aki képes szabályozni az ütések erejét, és aki ismeri a sérülések kezelésének módját is.
A gyakorló csak akkor térhet át az életfontosságú területek, mint a fej, torok, vese és máj, edzésére, ha a kevésbé veszélyes területeket már megedzette, és kellő jártasságot szerzett a qi mozgatásában. Ezen a ponton a mester elkezdheti az életfontosságú testüregek, mint a halánték, a torok, a hónalj, a napfonat stb. ingerlését, hogy megtanítsa a tanítványt ezeknek a területeknek a védelmére. Később ezeket az életfontosságú területeket a napnak abban a szakában edzik, amikor a legsebezhetőbbek. Amikor a gyakorló fájdalom és sérülés nélkül képes elviselni egy testüreg-nyomást életfontosságú területen, a képzése befejeződött.
Két olyan életfontosságú terület van, a szem, illetve a lágyék, ahová a qi nem irányítható. Ezek még a fenti képzés elsajátítása után is sebezhetők maradnak. Vannak viszont olyanok, akik képesek a heréket visszahúzni az alhasba, nekik már csak a szemük sebezhető.
Forrás: Qigong – Egészség és harci művészetek (Dr. Yang Jwing-Ming), fordította és szerkesztette Edelényi Gyula, Lunarimpex Bt.
Kép: lemezpáncélt viselő őrzőharcos szobra, Tang-kor (618–907), égetett agyag. Forrás: Cleveland Museum of Art, Open Access (közkincs).
