A könyv 185–187. oldaláról (9. fejezet – Az önművelés egy életút): Ni Hua-Ching tizenkét tömör alapelvben foglalja össze, mit jelent valódi taoista szellemben élni.
1. A Tao az univerzum leheletfinom eredete és ősi energiája. Az univerzum leheletfinom eredetét a lét és nemlét misztikus szülőanyjaként ismerjük el. Az univerzum természetből fakadóan ilyen, nem alkotás és tervezés eredménye. Még ha nem létezik is megszemélyesített alkotó, a Tao – az öntevékeny és fejlesztő ősi energia – teremti meg az univerzum összes megnyilvánulását. Az eredeti energia önnön megnyilvánulásának leheletfinom törvényévé válik. Minden megnyilvánult és meg nem nyilvánult dolog a leheletfinom eredet természetének spontán kifejeződése – nincs szükség szándékos tervezésre.
Az univerzum egy összefüggő energiahálózat. Minden egyes lény és dolog az energiaháló befolyása alatt áll az univerzum hatalmas arénájában. Az energiaháló a természetes adminisztratív rendszer. Minden dolog és lény szabadságát pontosan előírja. Ha engedünk heves szenvedélyeinknek, érzéseinknek, vágyainknak és ambícióinknak, akkor az energiaháló befolyása nagyon erős lesz. Ha energiánk könnyű, akkor az energiaháló befolyása is gyenge lesz. Ha normálisan, az univerzummal harmóniában élünk, akkor nem vesszük észre az energiaháló létezésének jeleit. Ebben az univerzumban minden élet felelős önmagáért.
Senki nem jelölhet ki magának megmentőként egy külső istent. A spirituális támogatás azonban kedves és magasan fejlett személyek vagy segítő kezet nyújtó természetes lények formájában érkezik. Az embernek jószerencséje lehet, ha energiája kedvező fordulatot vesz. Nagyfokú éber tudatosság szükséges annak felismeréséhez, hogy az egyén valóban segítséget kap-e spirituális gyarapodásához, vagy csak az érzelmi engedékenysége által okozott vallási lelkesedésének illúziójára reagál.
2. A Tao létezése abszolút. Függetlenül attól, hogy ismerjük-e a Tao-t vagy sem, minden teremtés a Tao-tól kapja az életenergiáját. Néhányan tudatosan, míg mások tudat alatt követik a leheletfinom törvényt. Mégis, akár tudatosan, akár nem, a Tao adja minden élet lényegét. Aki a Tao-ról, a leheletfinom igazságról, tudomást sem vesz, az vakságban él. A Tao-t ismerni annyi, mint tisztán látni. Ezért csak az univerzum abszolút, névtelen, eredeti egységét követjük, ami az élet lényege. Ha megsértjük a Tao-t, megsemmisítjük saját életünket. Nem létezhetünk a Tao nélkül. Minden olyan ember alkotta nevet és vallási elképzelést elutasítunk, amit másodrendű elmének hoztak létre.Összezavarják és akadályozzák az igazság közvetlen megtapasztalását. Az Egyetemes Út kegyes. A kegyetlen erőszak egyes vallások alacsony szintje, de sohasem egy magasan fejlett lény spirituális igazsága.
3. Belső szándékunk a saját szellemünk tisztázása és megtisztítása. Külső szándékunk a gondoskodás és jóság kiterjesztése minden lényre és dologra. Finomítjuk érzelmeinket és vágyainkat, hogy a lehető legkönnyedebbé váljunk annak érdekében, hogy magas szintű lényként kezelhessük magunkat. Nem engedünk a szenvedélyes szeretetnek és gyűlöletnek. A vérmérséklet és a szenvedély semmi esetre sem uralhat minket. Ily módon elkerüljük a bukást. Szintén elkerüljük a vallásos érzelmességet. A vallásos érzelmesség spirituális gyermekként elindíthat a forráshoz visszafelé vezető úton. A vallásos érzelmesség spirituális felnőttként azonban megakadályozza a Tao-val való közvetlen egyesülést. A Tao-t, a leheletfinom törvényt, követni annyi, mint harmonikus,életadó energiával követni az univerzum egységességét. A vallásos érzületet követni annyi, mint előítélettel viseltetni és ellenséges érzelmeket táplálni mások iránt, és következésképpen magunkra idézni a halált.
4. Megőrzést gyakorlunk az életünkben, különös tekintettel az energiánkra. Nem szórjuk szét az energiánkat, és vonjuk el a figyelmünket haszontalan és szükségtelen tevékenységekkel. Elkerüljük a viták, nyugtalanító butaságok (buzgó munka), idegesítő viselkedés és a mások dolgába való beavatkozás okozta energiapazarlást. Így megőrizzük szellemünk épségét, és élvezzük a harmóniát az univerzummal. Egy remete szellemével élünk a nyüzsgő világban.
5. Bátran és komolyan nézzünk szembe az élet igazságával. Nem az élet valósága előli menekülés céljából látunk neki a spirituális önművelésnek, ahogy az egyes vallások esetében látható. Egy egyszerű, érthető és természetes élet alapvető fontosságú a spirituális teljességhez. A Wu Wei, azaz a versengés nélküli út a legmagasabb tanítás.
6. Életünk modelljeként követjük az univerzum állandó erényét és normalitását. A spirituális élet irányelvei a tiszta elme fenntartása és a lehető legkevesebb vágy hajszolása.
7. Nem gyakoroljuk az önmegtartóztatást, és nem bujálkodunk. Élvezzük az élet szépségét, gazdagságát és nemességét, és gyakoroljuk a helyes szándék, a helyes eljárás és a helyes időzítés elvét az energia válaszadásának univerzális, leheletfinom törvénye szerint. Ezt a szent spirituális tradíciót csak azok tudják fenntartani, akik fegyelmezett, egyszerű és tisztességes életet élnek. A fegyelmezettséget kezdetben a tanító mutatja be, hogy tudatára ébressze a tanítványt.
Az önfegyelem egyik aspektusa a drogoktól, kávétól és mértéktelen alkoholfogyasztástól való önmegtartóztatás. Később a fejlett egyént közvetlenül a Tao irányítja.
8. Az őszinteség, a tiszta szív és a jótettek felemelhetnek egy átlagos életet az isteni birodalomba. Azonban nem romboljuk le az élet egyszerűségét csak azért, hogy mesterkélt módon idézzünk elő alkalmat arra, hogy jót tehessünk. Ez a fajta erőfeszítés szükségtelen, hiszen az egyszerű élet önmagában isteni. Aki tanulmányozza a Tao-t, az alapvetően egyszerű, természetes és jelentőségteljes életet él. Azt jelenti, hogy elutasítjuk a lényegtelent, és elkerüljük a szükségtelen tevékenységeket.Ily módon egységesítjük a szellemünket.
Forrás: Ni Hua-Ching: Belső alkímia, 185–187. oldal.
