A könyv 55–58. oldaláról (4. fejezet – Hogyan érhetjük el az örök élet áramát): a Shan Kan Yin Pien, az ősi taoista erénykódex szövege Ni Hua-Ching kommentárjával a jó és rossz tettek elkerülhetetlen következményeiről.
Az Isteni azt mondta: „A csapás és az áldás nem egy bizonyos, jól érzékelhető ajtón keresztül érkezik, hanem az ember idézi magára azokat.”
A jó és a rossz jutalma olyan, mint az emberi test árnyéka. Az egyetemes energiának az emberi elmére és viselkedésre adott leheletfinom válaszát általában nem vesszük tudomásul. Mégis, a megtorlás félreérthetetlenül megtörténik velünk; mintha egy spirituális lény feljegyezné rossztetteinket, és a kihágás mértékétől függően kiszabná a kijáró büntetést. Tulajdonképpen a gondolkodásmód és a viselkedés az, ami az egyén életének minőségére és mennyiségére igazán hatással van, vagy drasztikus változást idéz elő benne. Amikor a normál erkölcsi mércék elvesznek, gyengül az egészség, és elvész a szellem. Gyakran találkozni bánattal és nyomorúsággal sújtott emberrel, és a legtöbben nem szeretik őket. A büntetések és csapások minden formája üldözi, míg a jószerencse és az öröm elkerüli az ilyen embert: rossz energiasugarak sanyargatják, és ha kimerülnek az élet adta lehetőségek, az illető meghal. Ráadásul vannak olyan spirituális lények, akik az emberek feje fölött járkálnak, és csendben figyelik őket. Az emberek az aurájukon hordozzák bűntetteik és vétkeik jeleit. Ily módon kapnak feddéseket és büntetéseket a leheletfinom birodalom különböző szintjeiről. Minden élvezetet elvesztenek; az élvezet méreggé válik. Vannak ártó szellemek is, akik az ember testében lakoznak, hogy bíztassák a rosszat. Akik örök életet keresnek, azoknak először is minden rossztól távol kell tartaniuk magukat.
Menj előre, ha tetteid követik az Utat; de azonnal fordulj vissza, ha letérnek az Útról. Aki jó, azt mindenki tiszteli. Az Ég Útja azokat segíti, akik jók; boldogság és jólét kíséri őket, a rossz elkerüli, és a spirituális lények védelmezik őket. Az ilyen emberből akár még isteni lény is válhat.
A tradicionális spirituális bölcselet szerint aki isteni halhatatlanná akar válni, annak 3000 rejtett, erényes tettet kell véghezvinnie. Annak pedig, aki boldog szeretne lenni, és hosszú életet élni a földön, 300 jó cselekedetet kell végrehajtania.
Sokan vannak, akik rossz tetteket hajtanak végre, majd saját maguktól megbánják, és javítanak a viselkedésükön. A további rossztól való tartózkodással és sok jótett elszánt gyakorlásával idővel bizonyosan elérhető a jószerencse. Ezt hívják csapásból áldásba történő átalakulásnak.
A jószerencse embere tehát jót beszél, jót lát, és jót tesz. Ha az ember mindennap ezt a háromféle jót cselekszi, három év után magához vonzza az áldást, és az Ég a segítségére lesz. A balszerencse embere rosszat beszél, rosszat lát, és rosszat tesz. Ha az ember mindennap ezt a háromféle rosszat cselekszi, három év után az illető rossz lénye csapásokat vonz magához, és az Ég magára hagyja őt.
Ez nem azt sugallja, hogy az igaz szavak nem feltétlenül szépek, a szépek nem feltétlenül igazak? Ez nem pusztán szépköltészet vagy egy esszé az ékesszólásról. Sem könnyed irodalmi alkotás vagy dekoratív tudás. Ez az élet kendőzetlen igazsága.
Az elme és a viselkedés érzékenysége döntő szerepet játszik az ember sorsában. Az ember természetes energiaformációja alapvető fontosságú a jóléthez. Például a kacsának hosszú a nyaka, de rövidek a lábai. Ez a természet adta alakja. Nem akarnánk levágni a nyakából, vagy megpróbálni meghosszabbítani a lábait, csak hogy egy „kívánatosabb” kacsát kapjunk. Ami egy egyén vagy egy család jólétét illeti, mindig vannak hosszabb és rövidebb dolgok. Hasonlóképpen, egy ember jellemvonásaiban is mindig vannak hosszabb és rövidebb dolgok. Az egyén csakis önmaga felel saját életéért; az nem hozható összefüggésbe olyan külső tényezőkkel, mint a család vagyoni-társadalmi helyzete vagy a szociális körülmények.
Az élet természet adta körülményeinek fenntartás nélküli elfogadása felszabadít az olyan életterhek alól, mint a büntetés, bűn vagy a bűntudat. Az embert pedig nem ítélhetjük meg a családi háttere alapján, ahogyan egy család sem ítélhető meg annak egyes tagjai alapján.
Forrás: Ni Hua-Ching: Belső alkímia, 55–58. oldal.
