„A tudatos táplálkozás alapelvei” című fejezetből (Szeresd, amit eszel; Egyél lassan): a hála, a megbecsülés és az idő szerepe az étkezésben – a szerző saját tapasztalataival.
Szeresd, amit eszel
A Föld legtöbb kultúrájában hagyomány, hogy hálát adnak a Természetnek, Istennek, a Világegyetemnek vagy más istenségnek az elfogyasztandó ételért. Ez nem lehet véletlen.
Nem valószínű, hogy ennyi különféle – primitív és fejlett, ókori és mai – kultúra egymással egyeztetve alakított volna ki ilyen közös hagyományt. Ennek a hagyománynak a Természetben (a Világegyetem Objektív Valóságában) kell gyökereznie.
Az ilyen közös hagyomány nagy valószínűséggel azt tükrözi, amit az emberek az évszázadok során hasznosnak és segítőnek találtak a mindennapi életükben.
Nem a hála az egyetlen érzés, amely jól működik. A hála csak egy a sok érzés közül, amelyek segíthetnek abban, hogy ételünket – a benne lévő vízzel együtt – táplálóbbá és kielégítőbbé tegyük.
Arra kell törekednünk, hogy az ételkészítés és az étkezés minden mozzanatát megbecsüljük és csodáljuk.
Mielőtt azonban eljutnál a Szeretet szintjéig, meg kell bizonyosodnod arról, hogy amit Szeretetnek nevezel, az magában foglalja az elfogadást, a megbecsülést, a tiszteletet, a megértést, a hálát és a csodálatot is, mert ezek nélkül a szeretet csak üres szó.
Mi segíthet abban, hogy a hála, a csodálat és a szeretet légkörét teremtsük meg ételeink körül?
Az egyik dolog, amelyet őseink hasznosnak találtak, az étel megjelenésére fordított figyelem.
Próbálj az étkezésre műalkotásként tekinteni. Tekintsd az ételt ehető összetevők kreatív, díszes és színes, a szemnek kellemes kompozíciójának. Ha latba veted kreativitásodat és szépérzékedet, rájössz, hogy a pontosan ugyanazokból az összetevőkből álló ételeket minden alkalommal egészen másként tálalhatod.
Tanuld meg megbecsülni és szeretni az ételkészítés minden szakaszát – a hozzávalók beszerzésétől a főzésen át a tálalás megkomponálásáig –, még akkor is, ha sietsz.
Figyelj az összes hozzávaló színére, és próbáld őket kontrasztos párosításokba rendezni. Amikor felvágod az ételhez valókat, gondolj arra, hogyan festenek majd a végső terítéken.
Használj élénk színű tányérokat és szalvétákat, hogy megtörd az egyhangúságot. A színek kontrasztos párosítása serkenti az érzékelésünket.
Mindez csak egy-két perccel több munka, de sokat javíthat az asztalra kerülő étel megjelenésén.
Még a legegyszerűbb étel, például egy leves is nagyon vonzó lehet, ha igyekszel.
Ha az étel jól néz ki, már azelőtt mindenkinek tetszeni fog, hogy megkóstolnák.
A díszítőkészséged, lelkesedésed és szépérzéked iránti csodálat nagyban segít megteremteni a hála, a megbecsülés, a csodálat és a szeretet légkörét, amely közvetlenül az elfogyasztandó ételhez kapcsolódik.
[…]
Egyél lassan
Az idő nagyon fontos erőforrás, amellyel bölcsen kell gazdálkodni.
Olyan korban, amikor úgy tűnik, mindenki nagy rohanásban él, nagyon fontos, hogy ne feledjük: immunrendszerünknek és anyagcserénknek időre van szüksége ahhoz, hogy felkészüljön az élelem feldolgozásával járó munkára, és elvégezze azt.
Le kell lassítanunk az étkezéseinket. Végtére is étkezéseink tartanak életben bennünket.
Ha lelassítunk, és gondoskodunk arról, hogy az étkezést a lelkesedés, a hála, a megbecsülés, a csodálat és a szeretet légköre övezze, azzal segítjük immunrendszerünket és anyagcserénket, hogy felkészüljön az optimális működésre.
Ahogy a könyv korábbi részében láttuk, a víz tudatos átprogramozásához is idő kell. Ezért a legjobb, ha pozitív érzéseinket és az ezekhez kapcsolódó légkört minél tovább fenntartjuk, nem csak étkezés közben.
Életem első néhány évtizedében túl gyorsan ettem, mert úgy éreztem, rengeteg olyan dolgom van, amely érdekesebb az evésnél.
Igaz, hogy sok olyan dolog és tevékenység létezik, amely valóban érdekesebb az evésnél, ez azonban nem lehet mentség arra, hogy kapkodva étkezzünk. Anyagcserénknek időre van szüksége.
Az egyik dolog, ami segített lassabban enni, az volt, hogy megtanultam pálcikával enni. Minél ügyesebben bántam a pálcikával, annál inkább értékeltem, hogy egyetlen étkezés során apró falatokat csipegethetek ki az egyes összetevőkből, és a számban különféle ízkompozíciókat és ízsorrendeket hozhatok létre. A japán stílusú pálcikát kedvelem, mert hegyes vége jobban irányítható.
A lassú evés és az étel alapos megrágása fokozza az ízek és illatok érzékelését, és növeli az evés örömét. Az információ, amelyet anyagcserénk ezekből az érzetekből kap, nagyban segíti a táplálék felszívódását és szervezetünk táplálását.
A lassú evés abban is segít, hogy kevesebbet együnk. Ha lassan eszünk, időt adunk szervezetünknek arra, hogy jelezze, mikor csillapodott az éhségünk. A gyors evés ezzel szemben ahhoz vezet, hogy jóval többet eszünk a kelleténél.
Forrás: Thomas J. Chalko: Tudatos étrend, „A tudatos táplálkozás alapelvei” című fejezet (Szeresd, amit eszel; Egyél lassan).
