A Hsien („Kölcsönös vonzódás”) hexagram kommentárjában Ni mester szokatlanul személyes, szinte novellisztikus hangvételre vált: saját fiatalkori szerelmi történetét meséli el, amely elindította a szerelemről és a szenvedélyről szóló mélyebb elmélkedését.
„Két fiatal szív közötti kölcsönös reakció a szerelem képét jeleníti meg. Ezt egy fiatal lány és egy fiatal fiú, valamint a közöttük megnyilvánuló kölcsönös vonzalom szemlélteti.
Fiatal koromban inkább a spirituális fejlődésre összpontosítottam szerelmi tapasztalatszerzés helyett. Miután tanulmányoztam a taoizmus, a konfucianizmus és a buddhizmus tanításait, a következő szavakkal fejeztem ki a közöttük felfedezett összhangot: »A konfucianizmus a ruhám, a buddhizmus a sétapálcám és a taoizmus a bocskorom.« Fiatal, büszke elmém elégedettnek tűnt ezzel a kombinációval. Egy nap azonban felfedeztem, hogy valaki kézzel hozzábiggyesztett néhány szót a dolgozószobám falára tűzött felirat minden sorához. Emígy: »A konfucianizmus a ruhám, – túl rövid neked! A buddhizmus a sétapálcám – nem elég erős, hogy támogasson! és a taoizmus a bocskorom.« – már rég elkopott!
Mikor felfedeztem, először elöntött a pulykáméreg. Azt hittem öcsém vagy nővérem gúnyolódik velem, de mert tréfának nem volt éppen hétköznapi, azonnal korrigáltam az ítéletemet. El kellett ismernem, hogy az, aki ezeket a sorokat írta, legalább akkora éleslátással rendelkezik, mint jómagam. »Vajon ki lehetett az?« – töprengtem. Mivel az írás nem volt sokkal kiforrottabb, mint az enyém, nem származhatott tanult felnőttől. Azonkívül az emeleti dolgozószobában történt mindez, az emeleti szobákat pedig – a családi szentélyként szolgáló helyiségen kívül – jórészt csak én használtam. Miután alaposan kifaggattam a családomat, kiderítettem, hogy nővéremet nem sokkal korábban meglátogatták a barátnői. Egyikük egy rövid időre bement a családi szentélybe is. Apám egyik barátjának egyetlen lánya volt. Csak ő lehetett az elkövető! Őt tartották városunk legszebb lányának – amellett megvolt a magához való esze, és rajongott az irodalomért.
Bár korábban sosem fordítottam rá különösebb figyelmet, elhatároztam, hogy meglátogatom. Az ősi bölcs szavai jutottak eszembe: »Hárman sétálnak együtt. Egyiküktől biztosan tanulhatok valamit.« Elegáns öltözetet vettem fel, és rögtön a lányhoz indultam.
A kicsi kerti pavilonban fogadott. Az üdvözlések után udvariasan, de kertelés nélkül magyarázatot kértem a kiegészítésre, amiről biztosra vettem, hogy ő írta a dolgozószobám falára. Elpirult, és azt javasolta, hogyha tíz napig minden délután meglátogatom őt, akkor kifejti, miért írta, amit írt. Elfogadtam, mint tisztes tanulmányi feladatot. Így tehát minden délután tiszteletemet tettem a házában. Kitűnő ősi költeményeket olvastunk, kínai sakkot játszottunk, és kertészkedtünk. Napról napra egyre jobban összebarátkoztunk. Amikor gyengéden megérintette a kezemet, úgy éreztem, mintha valami megütött volna, mégis jólesett. Két szeméből olvastam ki a legszebb költeményeket. Pompás illatának édessége megrészegített, mosolya körüölelt.
Bimbózó románcunkat azonban hamar megzavarta egy felbukkanó nehézség. Úgy tűnt, nagyon kötődik »A vörös szoba álma« című regényhez. Én magam sosem ismertem volna el, hogy A vörös szoba az élet igazságait tartalmazza, ő pedig sosem értett volna egyet kungfu-gyakorlásommal.
Amikor tíznapos közös programunk véget ért, újra kértem tőle az írásának magyarázatát. Kérte, hogy mutassam a tenyeremet, és nemes, vékony ujjával egy kínai jelet rajzolt bele. A jel ugyanúgy megütött, ahogy ujjának érintése is. A »szeretet«, vagy esetünkben még pontosabban a »szerelem« jele volt.
Ezúttal még nagyobb zavarba jöttem, mint korábban. Nem tudtam megállni, hogy meg ne kérdezzem, miféle összefüggés van a szerelem és a dolgozószobai felirat kiegészítése között. Először habozott. Azután, láthatóan nehézkesen azt mondta: – Szeretsz a konfucianizmus, a buddhizmus és a taoizmus módjára gondolkodni, de a »szerelem« nélkül mi értelme van az életnek? Gondolkodtál már ezen?
Ez fogós kérdés volt számomra. Mivel még sosem voltam szerelmes, nem is töprengtem igazán rajta. Azt feleltem teljesen nyíltan: – Még nem tudom. Te honnan tudod?
– A vörös szoba álmából – felelte.
Rosszallóan ráncoltam a homlokom. Olvastam a könyvet, de egyáltalán nem tetszett. Amikor elmondtam ezt neki, megkérdezte: – Mi rossz van abban, ha egy lány és egy fiú egymásba szeretnek úgy, ahogy abban a könyvben írták?
– Nem tudom. Úgy tűnik, túl sok bajjal jár egy ennyire bonyolult szerelmi viszony.
– Nekem viszont úgy tűnik, hogy a konfucianizmus, a buddhizmus és a taoizmus minden tanulás és fegyelem ellenére sokkal nagyobb bajt hoz rád – vetette ellen.
– Nem gondolkodtam még ezen. Mindazonáltal, magyarázatot adtál. Most haza kell mennem, hogy magam járjak utána e szó valódi jelentőségének a gyakorlataim segítségével.
Bár elérkezett a búcsú ideje, a szeme még egyre az enyémet fürkészte, és éreztem, ahogy tekintetének melege elönti a testemet. Szeme fokozatosan elfelhősödött, majd könnyek kezdtek potyogni belőle, mint apró gyöngyszemek. Nem tudtam, hogyan segíthetnék neki. Egy hosszabb szünet után, még mindig zsebkendővel az arca előtt, így folytatta: – Mindig lenéztél engem és a többi lányt. Nem jössz hozzám többet, ugye?
– Nem tudom – feleltem. – Ezen még gondolkodnom kell.
– Túl késő lesz már meglátogatnod, ha csak gondolkodsz rajta. A szerelemért akarok meghalni, mint Kék Drágakő (A vörös szoba álma női főszereplője). Meg tudod érteni? – kérdezte.”
Forrás: Ni Hua-Ching: I Ching – A Változások Könyve és a változatlan igazság, 31. hexagram – Hsien, Kölcsönös vonzódás, Kommentár: Szeretet, szerelem (Lunarimpex Bt., ford. Erdei Edit és Edelényi Gyula).
