A könyv 1. fejezetéből, a Yang család történetét bemutató részből:
„Yang Fu-Kui, azaz Yang Lu-Chan a Hebei tartománybeli Guanping megyei Yongnianxianben született a Jiaqing negyedik és a Tongzhi tizenegyedik évében (1799). Fiatalon elvándorolt a henani Chen faluba, hogy taijit tanuljon Chen Chang-Xingtől. Akkoriban szinte kizárólag csak a Chen család rokonainak tanították a taijit, kívülállóknak csak nagyon ritkán engedték meg, hogy velük gyakoroljanak. Yang sem volt kivétel ez alól idegenként, de mivel teljes szívből tanulni akart, nem adta föl, jóllehet éveket töltött a Chen faluban anélkül, hogy bármit is tanult volna. Egy éjszaka arra ébredt, hogy a „heng” és a „ha” hangot hallja a szomszédos udvarról. Fölkelt és a falon lévő repedésen keresztül megleste, mi történik a házak övezte területen. A mester okította tanítványait a megragádás, ellenőrzés és az erő kibocsátásának technikájára. Elbűvölve a technikáktól minden éjjel megfigyelte az edzéseket, majd viszszatérve szobájába eltöprengett a látottakon, illetve gyakorolgatta azokat, aminek eredményeképp harcművészeti képességei jelentékenyen fejlődtek. Egy nap Chen megparancsolta Yangnak, hogy pusztakezes harcot vívjon a tanítványokkal. Mindegyiket legyőzte. Chen Chang-Xing meglepődött és fölismerte Yang tehetségét, majd elkezdte tanítani neki a művészetet teljes mélységében.
Yang viszszatérve szülővárosába sokaknak továbbadta tudását. Semlegesítő vagy lágy stílusnak nevezték Yang technikáit, mert mozdulatai lágyak voltak és semlegesítették az ellenfél erejét. A királyi család több tagját, valamint hivatalnokokat is tanított, s a Qing hadsereg harcművészeti oktatójának is fölkérték. Yang konok ember volt, és szerette öszszehasonlítani, kipróbálni technikáit más harcművészeti stílussal. Az északi tartományokban vándorolva kis motyója mellett magánál hordta lándzsáját is. Bárhol járt, küzdelemre hívta az ismertebb helyi harcművészeket. Bármikor is azt hallotta, hogy valaki azt állítja magáról, legyőzhetetlen, ragaszkodott ahhoz, hogy kihívja az illetőt. Senkit sem sértett meg ezen küzdelmekkor, mert olyan magas szintű képességei voltak, hogy legyőzhetetlen volt, innen kapta a Legyőzhetetlen Yang becenevet.
Sok érdekes történet kering Yangról. Íme néhány:
Yang Lu-Chan fiai
Yang Lu Channak három fia volt. A legkorábban született, Yang Qi ifjan elhunyt. A középsőt Yang Yunek, a legifjabbat Yang Jiannek hívták. Mindketten folytatták apjuk művészetét. Yang Yut Yang Ban-Hounak ismerték a legtöbben, de gyakran csak Második Fiúnak hívták. A Daoguang tizenhetedik évében (1837) született. Fiatalon elkezdte tanulni a taijiquant apjától: akár esett, akár fújt, minden nap keményen kellett gyakorolnia, apja nem engedett neki pihenőt, sőt gyakran úgy megdorgálta és megveszszőzte, hogy mentenie kellett az irháját. Konok volt ő is, mint az apja, kiváló a szabad küzdelemben, és különös előszeretettel bocsátotta ki az energiát eközben. Vörös foltok jelentek meg megütött ellenfele testén, és gyakran négy méternyit röpültek odébb. Egyszer ifjan küzdött egy másik stílus erős és hatékony mesterével. Az megragadta Yang Ban-Hou csuklóját, és nem engedte, hogy semlegesítse erejét. Ekkor Ban-Hou hideg jin-t (erőt) bocsátott ki. Az ellenfél nem tudta tartani, és fölbukott. Ban-Hou anynyira büszke volt, hogy otthon elmesélte győzelmét apjának, aki kinevette mondván, örvendetes a győzelem, de nagy hiba volt, hogy elszakította a ruha ujját, mert ez arra utal, hogy a kibocsátott energia nem igazi taiji erő volt. Yang Yu rápillantott a ruha ujjára, s az tényleg szakadt volt. Csalódottan távozott. Ez után az eset után még keményebben gyakorolt, míg a legjobb harcművészszé nem vált.
Yang Ban-Hou megváltoztatta a Yang stílus kis rendszerét, és ezt tanította egy mandzsúriai embernek, Wu Quan-Younak, aki azt átadta fiának, Wu Jian-Quannek. Utóbbiról nevezték el a ma Wúnak nevezett stílust.”
Forrás: 1. fejezet – Általános bevezetés, 1.4. A Yang család rövid története (526 szó)
