A teljes „Itthon a világban” fejezet: az éves értékelésén „hármast” kapott Réka a ház udvarán, a bálványfa alatt ül, amelyet mindenki ki akar vágni. Utána Csuang-ce három története: a haszontalan fa (az is bálványfa), a halak öröme és a szent teknős.
Az udvar közepén áll a bálványfa. Senki nem ültette. Egyszer csak ott volt a kukák mellett, aztán megnőtt, a gangnál is magasabbra. A törzse göcsörtös, a fája semmire nem jó, a levelének kellemetlen szaga van, ha az ember összedörzsöli. Minden lakógyűlésen szóba kerül, hogy ki kellene vágni.
Réka a fa alatti padon ül, a laptoptáskája a lábánál. Hét óra múlt. Feri bácsi a kukákat tolja vissza a helyükre.
– Ma volt az éves értékelésem – mondja Réka, nem is igazán neki. – Tudja, amikor beszélőre hívják, és pontozzák. Egytől ötig.
Feri bácsi beállítja a zöld kukát a sárga mellé.
– Hármast kaptam. „Megfelel az elvárásoknak.” – Réka nevet, de nem vidáman. – Tizenegy órákat dolgoztam egész tavasszal. És van egy táblázat, hogy mik a fejlesztendő területeim. Hét sor.
– Hét.
– Hét. – Réka a fa kérgét nézi. – Tudja, mi a vicces? Hogy nem is haragszom rájuk. Csak ülök itt, és azon gondolkodom, hogy talán tényleg ennyi vagyok. Hármas. Megfelel.
Feri bácsi leül a pad másik végére. Egy darabig nem mondanak semmit. A fán egy cinege csipog, mintha fizetnék érte. A fa tövében a szürke macska nyújtózik egyet.
Réka felveszi a táskáját, és felmegy a másodikra. Fent a lakásban kinyitja a laptopot, és megnyitja a táblázatot. Hét sor.
A haszontalan fa
Huj-ce így szólt Csuang-céhez:
– Van egy nagy fám, az emberek bálványfának hívják. A törzse olyan göcsörtös, hogy nem lehet mérőzsinórt illeszteni rá, az ágai olyan görbék, hogy sem körzővel, sem derékszöggel nem boldogul velük az ember. Ott áll az út mellett, és egy ács sem néz rá kétszer. Olyanok a te szavaid is: nagyok és haszontalanok. Mindenki elfordul tőlük.
Csuang-ce így felelt:
– Van egy nagy fád, és bánt, hogy haszontalan. Miért nem ülteted el a Semmi Falujában, a végtelen pusztaságon? Ott tétlenül járkálhatnál mellette, és lefekhetnél alatta szabadon. Nem vágja ki fejsze, nem árt neki senki. Amiből semmi hasznot nem lehet húzni, abban mi baj eshetne?
A halak öröme
Csuang-ce és Huj-ce a Hao folyó hídján sétáltak.
– Nézd, milyen könnyedén úszkálnak a halak! – mondta Csuang-ce. – Ez a halak öröme.
– Te nem vagy hal – mondta Huj-ce. – Honnan tudod, mi a halak öröme?
– Te nem vagy én. Honnan tudod, hogy én nem tudom, mi a halak öröme?
– Én nem vagyok te, így persze nem tudom, mit tudsz. De te sem vagy hal, így az is biztos, hogy te sem tudod, mi a halak öröme.
– Menjünk vissza oda, ahonnan elindultunk – mondta Csuang-ce. – Azt kérdezted: „Honnan tudod, mi a halak öröme?” Ezt már azért kérdezted, mert tudtad, hogy tudom. Innen tudom: innen, a Hao folyó hídjáról.
A teknős
Csuang-ce a Pu folyó partján horgászott, amikor Csu királyától két főember érkezett hozzá.
– A király rád szeretné bízni az ország ügyeit – mondták.
Csuang-ce nem fordult hátra, a botot is a kezében tartotta.
– Úgy hallom, Chuban van egy szent teknős – mondta –, amely háromezer éve pusztult el. A király selyembe csavarva, díszdobozban őrzi az ősei templomában. Mit gondoltok, ez a teknős inkább holtan akarna ott lenni, hogy a csontjait tiszteljék, vagy inkább élve húzná a farkát a sárban?
– Inkább élve húzná a farkát a sárban – felelte a két főember.
– Menjetek hát – mondta Csuang-ce. – Én is a sárban húzom a farkamat.
· · ·
Csütörtökön papír kerül a hirdetőtáblára, a lift mellé. Rendkívüli lakógyűlés. Napirend: 1. A tetőfelújítás ütemezése. 2. Az udvari bálványfa kivágása.
Réka megáll előtte, kezében a táskájával. Aztán lemegy az udvarra, és leül a padra, a fa alá. Fent a második emeleten sötét az ablak.
Forrás: A szezámmalom macskája: Az Út a mindennapokban, „Itthon a világban” fejezet.
