A teljes „Bátorság” fejezet: Lili hét hete nem meri elküldeni a felmondását, miközben Feri bácsi létráját tartja. Utána a harci kakas és a teamester története a félelem nélküli nyugalomról, és Hakuin mester két szava: „Ó, csakugyan?”
December eleje, délután négy, és már sötétedik. Feri bácsi a második emeleti gang korlátjához támasztott létra tetején áll, és egy fényfüzért erősít a vaskorlátra. Lili lent tartja a létrát, mert épp arra jött, és Feri bácsi megkérte.
– Hét hete van a piszkozatok között – magyarázza Lili a létra teteje felé. – A felmondás. Minden reggel megnyitom. Aztán becsukom.
Feri bácsi egy drótot teker a korlát köré.
– Nem is a főnököm miatt. Ő rendes. A fizetés is jó. Csak… – Lili a létra fokát bámulja maga előtt. – Minden nap úgy megyek be, mintha valaki más menne be helyettem. És ha felmondok, akkor mi lesz? Albérlet, anyu, a kölcsön. Mindenki azt mondja, bolond vagyok.
– Tartja? – szól le Feri bácsi.
– Tartom.
– Akkor jó.
Feri bácsi fellép a létra legfelső fokára, ahová nagy piros betűkkel az van írva, hogy NE LÉPJ RÁ, és a füzér végét a korlát sarkához köti.
A korláton, a füzér végénél a szürke macska ül, és a zsinórt figyeli.
A harci kakas
Csi Hszing-ce harci kakast nevelt a királynak.
Tíz nap múlva a király megkérdezte:
– Kész a kakas?
– Még nincs. Még kevély, és a saját erejében bízik.
Újabb tíz nap múlva a király újra kérdezte.
– Még nincs. Még felugrik minden hangra, minden árnyékra.
Újabb tíz nap múlva:
– Még nincs. Még élesen néz, és felborzolja a tollát.
Újabb tíz nap múlva:
– Most már majdnem kész. Ha a többi kakas kukorékol is, meg sem rezzen. Messziről olyan, mintha fából faragták volna. Az ereje teljes. A többi kakas nem mer kiállni ellene: megfordulnak, és elfutnak.
A teamester és a rónin
Egy teamester egy nagyúr kíséretében utazott. Az úr szamurájruhába öltöztette, hogy tekintélyesebbnek tűnjön. Útközben egy gazdátlan szamuráj, egy rónin kötözködni kezdett vele, és párviadalra hívta másnap reggelre.
A teamester soha nem fogott kardot. Éjjel elment egy kardforgató mesterhez, és megkérte, hogy tanítson neki néhány mozdulatot, mert reggel meg fog halni.
– Mielőtt bármit tanítanék – mondta a kardforgató –, készíts nekem teát.
A teamester elkészítette a teát, ahogy egész életében: nyugodtan, minden mozdulatot teljes figyelemmel, egyetlen fölösleges gesztus nélkül.
– Ennyi elég – mondta a kardforgató. – Reggel úgy állj fel az ellenfeleddel szemben, ahogy most a teát készítetted. Emeld a kardot a fejed fölé, csukd be a szemed, és várd, hogy lecsapjon. Semmi mást ne tégy.
Reggel a teamester így állt ki. A rónin hosszan nézte. Aztán leengedte a kardját, meghajolt, és bocsánatot kért.
„Ó, csakugyan?”
Hakuin mester egy falu szélén élt, és mindenki tisztelte. A szomszédban lakott egy halárus lánya. Egy nap a szülők észrevették, hogy a lány gyermeket vár. Faggatni kezdték, ki az apa, és a lány végül azt mondta: Hakuin.
A szülők dühösen rontottak be a mesterhez.
– Ó, csakugyan? – mondta Hakuin.
Amikor a gyermek megszületett, odavitték neki. Hakuin elvesztette a jó hírét, de ez nem zavarta. Gondosan ápolta a kisbabát, a szomszédoktól kért neki tejet, és mindent, ami kellett.
Egy év múlva a lány nem bírta tovább, és bevallotta a szüleinek az igazat: a gyermek apja egy fiatal halárus a piacról.
A szülők szégyenkezve mentek Hakuinhoz, bocsánatot kértek, és visszakérték a gyereket.
– Ó, csakugyan? – mondta Hakuin, és odaadta.
· · ·
Este hatkor felgyullad a fényfüzér a gangon. Az egyik izzó villog, a többi egyenletesen világít.
Lili a lépcsőfordulóban áll, a kezében a telefonja. A képernyőn a piszkozat, a hüvelykujja a Küldés fölött.
A villogó izzó ki-be kapcsol, ki-be.
Forrás: A szezámmalom macskája: Az Út a mindennapokban, „Bátorság” fejezet.
