Az 1. fejezetből (Bevezetés), az „1-2. A Qì és a Qìgong általános meghatározása” alfejezetből. Dr. Yáng elmagyarázza, miért tágabb fogalom a Qì, mint a testben keringő energia, és hogyan kapcsolódik egymáshoz az Ég, a Föld és az Ember Qì-je.
Mielőtt meghatároznánk a Qì-t és a Qìgongot, tudnod kell, hogy mindmáig nincs a Qìgong-gyakorlók és a kínai orvostársadalom által általánosan elfogadott tudományos meghatározása a Qì-nek. Az, hogy ki hogyan határozza meg a Qì-t, egyéni hátterétől és tapasztalatától függ. Vannak, akik elektromos energiának gondolják, mások mágneses energiának, és sokan hőnek vagy valamilyen másfajta energiának tartják. Aki azonban alaposan kutatta a Qì történeti hátterét, egyik ilyen szűk meghatározást sem fogadná el.
A Qì általános meghatározása (Qì Zhī Yībān Dìngyì, 氣之一般定義)
A Qì az az energia vagy természeti erő, amely betölti a világegyetemet. Az Égnek (az égboltnak vagy a világegyetemnek) Égi Qì-je (Tiānqì, 天氣) van, amelyet azok az erők alkotnak, amelyeket az égitestek kifejtenek a Földre, például a napfény, a holdfény és a Hold hatása az árapályra. Az ősi időkben a kínaiak úgy hitték, hogy az Égi Qì irányítja az időjárást, az éghajlatot és a természeti csapásokat. Kínában az időjárást ma is Tiānqì-nek (Égi Qì) nevezik. Minden energiamező az egyensúlyra törekszik, így amikor az Égi Qì elveszíti egyensúlyát, igyekszik helyreállítani azt. Ilyenkor fújnia kell a szélnek, esnie kell az esőnek, sőt tornádóknak vagy hurrikánoknak is ki kell törniük, hogy az Égi Qì új energetikai egyensúlyba kerüljön.
Az Égi Qì alatt – amely a három közül a legfontosabb – helyezkedik el a Földi Qì (Dìqì, 地氣). Ezt az Égi Qì befolyásolja és irányítja. A túl sok eső például kiöntésre vagy medre megváltoztatására kényszeríti a folyót, eső nélkül pedig elpusztulnak a növények. A kínaiak úgy vélik, hogy a Földi Qì-t energiavonalak és -mintázatok alkotják, valamint a Föld mágneses tere és a föld alatt rejtőző hő. Ezeknek az energiáknak is egyensúlyban kell lenniük, különben katasztrófák, például földrengések következnek be. Amikor a Föld Qì-je egyensúlyban van, a növények nőnek, az állatok gyarapodnak.
Végül a Földi Qì-n belül minden egyes embernek, állatnak és növénynek megvan a maga Qì-mezeje, amely mindig az egyensúlyra törekszik. Amikor bármely élőlény elveszíti Qì-egyensúlyát, megbetegszik, elpusztul és lebomlik. Minden természeti dolog, az embert is beleértve, az Égi Qì és a Földi Qì természetes ciklusain belül növekszik, és ezek hatása alatt áll. Az Emberi Qì-t (Rénqì, 人氣) rendszerint külön Qì-fajtának tekintik, amely különbözik a föld, a növények és az állatok Qì-jétől. Ennek egyszerűen az az oka, hogy mivel emberek vagyunk, különösen az Emberi Qì érdekel bennünket, és rengeteg kutatást szenteltünk neki.
Láthatod tehát, hogy a Qì szónak tágabb és általánosabb jelentése van, mint azt a legtöbben gondolják. Nem csupán az emberi testben keringő energiát jelöli. A Qì szó ráadásul magát az energiát is jelentheti, de kifejezheti az energia módját vagy állapotát is. Ezt fontos megértened, amikor Qìgongot gyakorolsz, hogy az elméd ne szoruljon a Qì szűk értelmezésébe, mert az korlátozná későbbi megértésedet és fejlődésedet.
A Qìgong általános meghatározása (Qìgōng Zhī Yībān Dìngyì, 氣功之一般定義)
Elmagyaráztuk, hogy a Qì energia, és hogy jelen van az égben, a földben és minden élőlényben. Kínában a Gōng szót gyakran a „Gōngfū” helyett használják, amely energiát és időt jelent. Minden olyan tanulmány vagy gyakorlás, amelynek elsajátításához vagy véghezviteléhez sok energia és idő kell, „Gōngfū” (功夫). A kifejezés bármilyen különleges készségre vagy tanulmányra alkalmazható, ha időt, energiát és türelmet igényel. A Qìgong helyes meghatározása tehát: a Qì-vel foglalkozó bármely gyakorlás vagy tanulmány, amely hosszú időt és sok erőfeszítést kíván.
A kínaiak évezredek óta tanulmányozzák a Qì-t. A természet mintázataival és ciklusaival kapcsolatos ismeretek egy részét könyvekben rögzítették; ezek egyike a Yìjīng (Változások könyve, 易經, i. e. 1122). Amikor a Yìjīng a kínaiak elé került, úgy hitték, hogy a természet erői közé tartozik a Tiān (Ég, 天), a Dì (Föld, 地) és a Rén (Ember, 人). Ezeket Sāncái-nak (A Három Természeti Erő, 三才) nevezik, és a három Qì-ben nyilvánulnak meg: az Égi Qì-ben, a Földi Qì-ben és az Emberi Qì-ben (1-1. ábra). A természet e három oldalának megvannak a maga határozott törvényei és ciklusai. A törvények sosem változnak, a ciklusok pedig rendszeresen ismétlődnek. A kínaiak e természeti elvek megértésére és a Yìjīngre támaszkodva számították ki a Természeti Qì változásait. Ennek a számításnak a neve Bāguà (a Nyolc Trigram, 八卦). A Nyolc Trigramból vezethető le a Hatvannégy Hexagram. A Yìjīng tehát valószínűleg az első olyan könyv volt, amely a Qì-ről és annak a természetben és az emberben megnyilvánuló változásairól tanította a kínaiakat. A Három Természeti Erő kapcsolatát és Qì-változásaikat később a Qìhuàlùn (A Qì változásainak elmélete, 氣化論) című könyv tárgyalta részletesen.
Forrás: Dr. Yang Jwing-Ming: A kínai Qigong gyökere, 1. fejezet – Bevezetés (1-2. A Qì és a Qìgong általános meghatározása).
