A 3. fejezetből (A Qìgong-elmélet áttekintése, 3-1. Általános Qìgong-fogalmak, „3. A Qìgong-gyakorlás hatóköre” alfejezet). Dr. Yang a táncoktól a csendes meditációig egyetlen skálán helyezi el a Qìgong-gyakorlatokat – a test és az elme használatának aránya szerint.
Az emberek gyakran teszik fel nekem ugyanazt a kérdést: vajon a kocogás, a súlyzós edzés, a tánc vagy akár a séta is a Qìgong-gyakorlás egy fajtája-e? E kérdés megválaszolásához tekintsünk vissza a Qìgong történetében a kínai Qín- és Hàn-dinasztia korszaka (秦、漢, i. e. 221 – i. sz. 220) előtti időkre. Ekkor láthatod, hogy sok Qìgong-gyakorlat eredete valójában a táncban gyökerezik. A tánc által a fizikai testet mozgatták, és fenntartották egészséges állapotát. Emellett a tánc és a mozdulatoknak a zenéhez igazítása révén az elme harmonikus állapotba szabályozódott. Ebből a harmonikus elméből a szellem energikusabb állapotba emelkedett, vagy éppen békés szintre nyugodott le. Ezt a Qìgong-táncot később, a kínai Hàn-dinasztia korában (i. e. 206 – i. sz. 220) (漢朝) átvitték Japánba, ahol a japán császári udvar nagyon elegáns, lassú és előkelő tánca lett belőle. Ezt a Tàijíquánhoz hasonló táncot ma is gyakorolják Japánban.
Az afrikai vagy amerikai őslakos táncok azon formái is, amelyekben a testet fel-le rugóztatják, segítenek fellazítani az ízületeket, és javítják a Qì keringését. Természetesen a kocogás, a súlyzós edzés, sőt még a séta is a Qìgong-gyakorlás egy-egy fajtája. Elmondhatjuk tehát, hogy bármely tevékenység, amely képes szabályozni a testben zajló Qì-keringést, Qìgong-gyakorlásnak számít. Ide tartozhat az általunk elfogyasztott táplálék, a belélegzett levegő, sőt akár az érzelmek és a gondolatok is.
Határozzuk meg ezt pontosabban. Ha egy lineáris grafikonon ábrázoljuk, ahol a bal oldali függőleges vonal a fizikai test használatának mértékét (Yáng), a jobb oldali függőleges vonal pedig az elme használatát (Yīn) jelöli, láthatjuk, hogy minél inkább a bal oldal felé tolódik el a gyakorlás, annál nagyobb szerepet kap a fizikai erőkifejtés, és annál kisebbet az elme. Ez érvényes az aerobikra, a sétára vagy a kocogásra, amelyeknél az elme használata viszonylag csekély a fizikai cselekvéshez képest. Az ilyen Qìgong-gyakorláshoz általában nincs szükség különleges képzésre, ezért laikus Qìgongnak minősül. A középső területen az elme és a fizikai tevékenység szinte egyformán fontos. Ide tartozik a gyakran gyakorolt lassú mozgású Qìgong, amelyben az elmét a Qì vezetésére használod a mozdulatokkal összhangban. Elméletileg, amikor a test lassan és ellazultan mozog, az elme által vezetett Qì elérheti a test mélyebb helyeit, például a szalagokat, a csontvelőt és a belső szerveket. Ennek következtében a belső önérzékelés is mély lehet, és a Qì jelentős mértékben odavezethető. Például a Tàijí Qìgong, a fehérdaru-Qìgong, a kígyó-Qìgong, a sárkány-Qìgong és sok más gyakorlat nagyon jellegzetes test–elme Qìgong-gyakorlat. Ezeket kifejezetten a kínai orvosi és harcművész körökben gyakorolják.
Amikor azonban a Qìgong-gyakorlás mélyebb szintjére jutsz, az elme egyre meghatározóbbá válik. Ezen a magas szinten már ülve vagy állva, mozdulatlanul és rendkívül ellazultan foglalkozol az elméddel. Ezt a szintű mentális Qìgong-képzést többnyire tudósok és vallási Qìgong-gyakorlók művelték. E gyakorlás során lehet némi fizikai mozgás az alhas területén. Ennek a Qìgong-gyakorlásnak azonban a fő célja a békés és semleges elme művelése, majd a spirituális megvilágosodás végső céljának elérése. Az ilyen Qìgong-gyakorlás magában foglalja az embriólégzés-meditációt (Tāixí Jìngzuò, 胎息靜坐), az ülő Chánt (Rěn) (坐禪，忍), a Kis Keringetés meditációt (Xiǎozhōutiān, 小周天), a Nagy Keringetés meditációt (Dàzhōutiān, 大周天) vagy a velőtisztító megvilágosodás-meditációt (Xǐsuǐgōng, 洗髓功).
Ebből látható, hogy a különböző Qìgong-gyakorlatoknak eltérő céljaik vannak. Elméletileg ahhoz, hogy jó, egészséges, hosszú és boldog életed legyen, mind a fizikai testednek, mind az elmédnek egészségesnek kell lennie. Az egészség szempontjából legjobb Qìgong valójában modellünk közepén helyezkedik el, ahol megtanulod szabályozni a fizikai testedet és az elmédet is. Természetesen a Yīn-oldalt nyugalmi meditációval, a Yáng-oldalt pedig fizikai cselekvéssel külön-külön is gyakorolhatod. Ebből a Yīnt és Yángot egyensúlyozó gyakorlásból a Qì-d bőségesebb szintre építhető fel, és zavartalanul is keringhet a testben.
Ebből a következőket vonhatjuk le:
1. Bármely tevékenység, amely képes javítani a testünkben zajló Qì-keringést, Qìgongnak nevezhető.
2. Azok a Qìgong-formák, amelyek inkább a fizikai testre helyezik a hangsúlyt, javítják a gyakorolt területek fizikai erejét és Qì-keringését. Ilyenkor általában az izmok, az inak, a szalagok és a csontok edződnek.
3. A testet és az elmét egyaránt használó Qìgong-formák révén a fizikai erő és a Qì-keringés mélyebb szintje érhető el. Az ellazult fizikai test és a koncentrált elme összehangolásával a Qì-keringés rendszerint eléri a belső szerveket, az ízületek mélyebb részeit, sőt a csontvelőt is.
4. A főként az elmét használó Qìgong-formák révén mély meditatív állapot érhető el. A fizikai mozgás hiánya miatt azonban a testi erő hajlamos hanyatlani, hacsak a fizikai testet nem edzed mellette.
Forrás: Dr. Yang Jwing-Ming: Meridián Qigong, 3. fejezet, 3-1. Általános Qìgong-fogalmak – 3. A Qìgong-gyakorlás hatóköre.
