Az V. fejezet (A védekezés elmélete) két alfejezetéből: honnan ered a körkörösség elve Ázsia és Európa harcművészeteiben, és hogyan áll össze a védekező körül a könyv címadó gondolata, a „dinamikus gömb”.
Máshol már megemlítettük:
1. Az aikidóra jellemző mentális magatartás az erő központosítása.
2. Az aikidóban szükséges energiát a Központból kifelé terjesztjük ki (akár összpontosítva, akár szórtan).
Az akció során e két alapelv – a központosítás és a kiterjesztés – maga után vonja a gömbszerűség, vagy a körkörösség jelenlétét. Az aikidóban ez a körkörösség jellemzi az összes védekezési stratégiát még akkor is, ha azt a technikák alkalmazása során haladó harcosok esetében a nagy sebesség miatt szinte alig lehet észrevenni. A könyv szerzői ezt az alapelvet a gömbszerűség alapelveként fogják emlegetni.
Ázsiában csaknem olyan idős ez az alapelv, mint maga a föld. Kínában a taoizmus tanításaiban jelenik meg, valamint a taiyoku-ban.
Indiában is felbukkan a kultúra legmagasabb szintjén, azaz a Mandalában, és a buddhizmus részeként az Élet Kerekében.

A gömbszerűséget sok más harcművészet gyakorlatában alkalmazták a fegyveres (kard, dárda) küzdelmi ágaktól a fegyvertelenekig (boksz, birkózás). Sőt mi több, visszaható elvként a szamurájok is felhasználták, amikor az egyik harcos a másik dinamikus lendületét saját stratégiájával egyesítve győzte le támadóját.
A harcművészetekről szóló számos krónika szerint lehetetlen volt kijátszani egy gyakorlott, dárdás harcos éberségét, aki a támadást a gömb Központjában várta.
Abban az időben, amikor a kard volt a legelterjedtebb fegyver, egyaránt lehetetlennek tartották egy ügyes, keleti kardforgató legyőzését, főleg a legendás Musashi esetében, aki két kardot forgatott egyszerre.
Az európai harcművészetekről szóló feljegyzések – különösen az olasz, magyar és angol vívóiskolákat emlegetők – is azt jelzik, hogy alkalmazták ezt az alapelvet akár karddal, akár tőrrel vívott harcban. Ez a körkörös megközelítés uralkodott a kés használatában a Földközi-tenger térségében Észak-Afrikától Spanyolországig, a Közel-Kelettől a Balkánig. Az is nyilvánvaló, hogy sok ívelt (görbe) kard – beleértve a japán katanát is – használata kialakításánál fogva a körkörös vágáson, és nem a direkt szúráson alapul.
A gömbszerűség alapelve különösen az aikidó gyakorlatában éri el funkcionálisságának tökélyét. Ebben a művészetben pedig, tény, ami tény, a gömbszerűség elve csaknem abszolút kategória.
A dinamikus gömb
Ha egyesítjük a Központunk körül elhelyezkedő alapvető körkörös zónákat, lehetséges spirálokat és félspirálokat, akkor egy gömböt kapunk. A körkörös zónákból keletkező „dinamikus gömb” véd bennünket, miközben az agresszív erőket az egyes támadásoknak megfelelő zónákba, vagy azok kombinációiba irányítjuk.

A dinamikus gömbben Központunk, az energia és annak kiterjesztése (ki), az irányító ellenőrzés egységben van jelen, és világos képletet ad arra az esetre, ha megoldást szeretnénk találni a harcművészet gyakorlása során esetlegesen felmerülő funkcionális problémákra.
Bármely támadó mozgást (elölről, hátulról vagy oldalról érkezőt), vagy agresszív technikát, módszert (ütést, megragadást és azok kombinációit) dinamikus módon bele lehet vonni a Központ körüli körkörös zónába, ahol adott a lehetőség a szétzilálásukra és/vagy hatástalanításukra.
Az általunk vizsgált dinamikus gömb összes védelmi zónájával, spiráljával és félspiráljával az önvédelem technikáihoz kapcsolódik, melyeket rendszerint egy támadó ellen hajtunk végre.
Ha keresztben vagy hosszában elmozdulunk a szőnyeg felületén, akkor az egyszeres támadás ellen hozott parancs kiterjeszthető többszörösre is, azaz olyan agresszióra, melyben egyszerre több támadó vesz részt.
Ha elmozdítjuk Központunkat, akkor vele mozdul a védelmi gömb a körkörös zónákkal együtt, velünk együtt fordul a támadás irányának megfelelően, tekintet nélkül arra, honnan indul az agresszív mozgás.
Nyilvánvalóan lehetetlen volna feltárni az összes végrehajtható, dinamikus sémát, melyek a tárgyalt védelmi zónákhoz kapcsolódnak.
Csak kísérletet tehetünk arra, hogy tisztázzuk a dinamikus gömb alapfogalmát, illusztrációkon keresztül bemutassuk azokat a mozgási sémákat, melyeket a gömb harc közben követhet.

Amint e rendkívül mozgékony gömb központjában elmozdulunk a szőnyegen keresztben vagy hosszában, egyidejűleg az is velünk együtt mozdul testünk körül, és lehetővé teszi, hogy egyszerre több támadóval nézzünk szembe; kitérjünk, pördüljünk, a támadókhoz viszonyítva megtartsuk központi helyzetünket, és agresszív ki-jüket felhasználva betereljük őket a hárítás egy vagy több zónájába a hatástalanítani kívánt támadások számától, tempójától vagy ritmusától függően.
Az aikidó dinamikus gömbben egyesített védekezési stratégiáinak tipikus körkörössége jellemzi a hatástalanítás végső fokát is, ahol az agressziót visszairányítjuk önmagára, vagy pörgetéssel eltérítjük egy másik irányba.
Forrás: Adele Westbrook és Oscar Ratti: Aikidó és a dinamikus gömb, V. fejezet – A védekezés elmélete, A gömbszerűség alapelve; A dinamikus gömb (93–95. és 100–101. oldal, részletek).

