Az Első fejezetből, „A gyakorlás magas foka” szakasz.
Az elkövetkezőkben arról lesz szó, ami talán a legfontosabb ahhoz, hogy általános eredményeken kívül magasabb szintű eredményeink is legyenek. A kulcsmondat, ami nem csupán a harcművészetre, de bármely más magas szinten űzött művészetre is igaz, a következő: nem a mi, hanem a hogyan a fontos.
Gyakorolhatunk igen sokat, akár reggeltől estig és mégis láthatjuk hogy ennek ellenére néha mégsem érünk el eredményeket, ha nem ismerjük a gyakorlatok „hogyanját”. Ugyanazt a mozdulatot, amivel a mester győzött egy adott küzdelemben, ismerheti a gyakorló, de mégsem tudja alkalmazni olyan hatékonyan, mint alkotója. Mindenki tud vonalat húzni egy papírra, de csak kevesen tudják úgy húzni, ahogy azt tette Munkácsi Mihály. Ez mind azért van, mert valaki attól válik mesterré, hogy tudja hogyan kell tenni azt amit tesz. Ezt példáztatva létezik egy híres történet:
A császár magbízta minisztereit, hogy keressenek neki egy festőt, aki majd fest neki egy gyönyörű kakast. A miniszterek Wangot kérték meg e feledatra mert azt tartották róla, hogy festményei szinte életre kelnek. El is válalta a megbizatást de megmonta, hogy nem tudja mikorra fog elkészülni a munkával.
Telt az idő és a császár már igen türelmetlen kezdett lenni, ezért elkülte szolgáit hogy nézzék már meg hol tart a munka. A festő megnyugtatta a szolgákat hogy készül a festmény, csupán egy kis időre van még szüksége.
Eltelt fél év, de a kakasról még mindig semmi hír nem volt. A császár ismét elkülte küldönceit, akik ismét csupán annyival tértek vissza, hogy a festmény készül csak még egy kis időre van szükség.
A császár dühében felszólította Wangot, hogy ha fél év múlva sem lesz kész a festmény akkor lefejezteti Őt.
Újabb fél év múlva a császár maga kereste fel Wangot, a festőt.
Amikor a császár belépett a festő szobájába, több száz szebbnél szebb kakas festményt látott, aminek láttán megkérdezte, az éppen kertben munkálkodó Wangot:
– Miért nem kültél el egyet ezek közül a festmények közül?
– Mert egyik sem jó – válaszolta Wang.
– Ha ezek közül egyik sem jó, hol van az én festményem?
A festő letörölte a még földes kezét, megragadott egy ecsetet és az asztalon fekvő papirra három vonással festett egy kakast, majd összetekerte és odanyújtotta a császárnak.
– Íme a Kakas!
A császár dühében elrendelte Wang lefejezését, de rögtön visszavonta amikor megnézte a festményt.
A papiron maga a kakas volt három ecsetvonással. Ez a császárt rendkívül elkápráztatta így a következőt kérdezte a festőtöl:
– Miért tartott ilyen sokáig ennek a három vonalnak a megfestése, hiszen egy pillanat alatt elkészült?
– Valóban egy pillanat alatt elkészült, de erre a pillanatra több mint egy éven át kellet készülnöm. Teljesen éreznem kellet a kakast magát, ami fél évet vett igénybe. Újabb fél évre volt szükségem ahhoz, hogy úgy tudjak gondolkodni mint a kakas, majd egy rövidebb idő ahhoz hogy a kakast a papírra tudjam vetni. Ez ma sikürűlt először.
Kelet, bár első látásra nagy mennyiséget produkál, de valójában szellemi szempontból igen magas minőséget követel. Az ősi idők eesterei azt állították, hogy eredményt csak úgy lehet elérni, ha teljes lényünkel részt veszünk a mű alkotásában. A testi energiák, a szellemi potencialitások, a szaglás, hallás, érintés, izlelés, látás energiáknak mind-mind egy irányba való terelése hozhat csak létre, magas szintű eredményt. A gyakorlatozásokat megelőző összeszedettség lesz az, ami alapot nyújt a fejlődéshez.
Forrás: Gyakorlati Tai Chi Chuan és Chi Kung (Havasi András), Lunarimpex Kiadó, 1994.
Kép: Sō Shizan – Kakas viharban (Rooster in a Storm), 1783. Forrás: The Metropolitan Museum of Art, Open Access (közkincs).
