„A Kata rendszerbe állítása” című fejezetből: miben különbözik a Kihon és a Kata, és mitől lesz egy formagyakorlat valódi képzeletbeli küzdelem.
Csak nagyon jó harcos képes igazán magas szintű formagyakorlat végrehajtására. Csak a valóság visszacsatolása eredményezheti a képzeletbeli küzdelemben a tökéletes előadásmódot, az átélést. Ahogy a Kata csak része a teljes gyakorlás körének és a Kihon után, de a Kumite előtt foglal helyet a rendszerben, úgy önmagában nem is létezhet. Az alapok és a küzdelmi ismeretek nélkül elképzelhetetlen jól formagyakorlatot csinálni.
Ezek tükrében szeretnék néhány gondolatot átadni tapasztalataimból, hogy is kell a Kata-t gyakorolni, mik azok a szempontok, melyek nélkül csak egy üres, tartalmatlan, legfeljebb Kihon szintű gyakorlatsorról beszélhetünk.
Először is tisztáznunk kell, hogy mi a különbség a Kihon és a Kata gyakorlása között.
A Kihon gyakorlatok a technikák elsajátítását oly módon eredményezik, hogy a gyakorló partner nélkül igyekszik minden figyelmét önmagára fordítva fejleszteni technikai képességeit. Itt a figyelem befelé forduló. A Kihon tehát az önismeret rendszere.
A Kihonnal szemben a Kata gyakorlatokban a gyakorló a figyelmét már a képzelt ellenfelekre, a velük vívott képzeletbeli harcra, és az ellenfél gyenge pontjainak megismerésére (Kyusho Jitsu) fordítja. A Kata az ellenfél ismerete.
A Karate gyakorlása nagy részben partner, társ nélkül történik. Ha nincs, vagy nem alakítunk ki megfelelő képzelőerőt a gyakorlókban, akkor ez a gyakorlás a valóságtól igen távol kerül, felesleges időtöltéssé válik, és így nem töltheti be azt az előkészítő szerepet az igazi küzdelemhez, amit pedig biztosítania kellene.
A Katak gyakorlása lehetővé teszi, hogy elsajátítsuk a helyes harcmodort, a helyes viselkedést harc közben, azt a fizikai és szellemi összpontosítást, ami nélkül a későbbi valódi küzdelmekben a győzelmünk elképzelhetetlen lenne. Itt ismerhetjük meg az ellenfél testének energetikai rendszerét és támadható gyenge pontjait (meridiánok, akupontok, az öt elem, a jin-jang, stb.), azt az előadásmódot, ami lehetőséget teremt számunkra az ellenfélre gyakorolt pszichikai hatás érvényesítésére is. „A győzelem első fázisa a pszichikai győzelem kell legyen.” (Mas. Oyama)
A Kata előadásmódja olyan legyen, hogy egy laikus személy látva azt, átélhesse, átérezhesse, szinte odaképzelhesse azt az egész történést, küzdelmet, amit az előadó személy imitál. Mint a pantomim művész, aki mozdulatain keresztül el tudja képzeltetni velünk mindazt, ami valójában nincs is. Ehhez a technikák tökéletes végrehajtása, teljes erőfelhasználás és fókuszálás, tökéletes időzítés, a harci szellem megfelelő kinyilvánítása szükséges. Ez az, ami tökéletességet és harmóniát sugároz.
A Kata nem verseny, azaz nem az a jobb, aki gyorsabban tudja azt végrehajtani másoknál. A Kataknak egyetemes ritmusa, időzítése van, melyet kortól, mérettől, nemtől függetlenül bárhol a világon azonos értelmezéssel, egyformán kell előadni.
A Katak tartalmaznak gyors és lassú mozdulatokat, melyeket gyakran félreértelmeznek a gyakorlók, a gyorsat kissé lelassítják, a lassút pedig nem kellő erővel és átéléssel hajtják végre. Tisztázni szeretném, hogy a gyors mozdulatok mindig maximális erejűek és gyorsaságúak, ebben nincs átmenet. A lassú mozdulatok végrehajtásában vannak időbeli különbségek, ezért azt csak a konkrét Kata adott mozdulata kapcsán lehet tanítani, illetve megtanulni.
A Katak felépítésükben a fokozatosság elvére épülnek, így alapvetően az egyszerűbbtől a bonyolultabbig haladnak.
Mozgásrendszerük felöleli a valódi harc alkalmazható elemeit, így, ha a Kata-t értelmezéssel (Bunkai) együtt tanuljuk, képzeletünk mindig egy szituációhoz kapcsol egy adott mozdulatot, kombinációt, melyet a motorikus képességek (reflexek) kialakulása miatt a gyakorlatban is képesek leszünk alkalmazni. Ehhez természetesen csak a sok gyakorlás és a vele való elmélyült foglalkozás vezethet. Ma a Bunkai-nak kétféle változata ismert, az egyik egyszerű fizikai magyarázatra, míg a másik az ősi Ryukyu Kempo titkos energetikai ismereteire épül, így a kétféle magyarázat merőben eltér egymástól.
Forrás: Adámy István: A nagy kata könyv – Kyokushin karate III., 9–10. oldal.
