„A Katak eredete és jelentésük” című fejezetből: az okinawai iskoláktól a dél-kínai Kempóig – honnan erednek a Kyokushin formagyakorlatai.
A Kyokushin Karate formagyakorlatai visszavezethetők elsősorban a Gichin Funakoshi (1868-1958) Shotokan és Chojun Miyagi (1888-1953) Goju-Ryu stílusára.
Funakoshi mester volt az első, aki Okinawáról 1922-ben Japánba hazatérve bemutatta a Karatet (megjegyzés: ettől az időponttól datáljuk a mai modern japán Karate megjelenését).
Gichin Funakoshi és Kenwa Mabuni (1889-1952), az erős Shito-ryu stílus alapítója, együtt edzettek Yasutsune Azato (1827-1906) és Anko Itosu (1839-1915) okinawai mesterek alatt. Itosu találta ki a Pinan Kata-kat, melyet Funakoshi később kissé átalakított. Mabuni szintén edzett Kanryo Higaonna (1853-1915) mester alatt. Chojun Miyagi Higaonnától tanult 14 éves korában, miután korábbi mestere, Ryuko Arakaki, magas szinten elismert mestere bemutatta neki.
A Goju stílus a Shorei Ryu tagja, mely a Naha-te iskola csoport része és leginkább a déli stílusú Kínai Kempo befolyása alatt állt. Higaonna 16 éves korában kezdte Kempo tanulmányait. 22 éves korában elutazott Fucsou városába, mely a dél-kínai Fukien tartomány fővárosa. Itt 15 évig élt, ahol Doruko (Ryu Ryuko) néven ismert Déli Shaolin Kempo-mestertől tanult. Doruko Kempo-stílusa a „Shaolin Öt Állat Formá”-ján alapult. Ezeket a formációkat eredetileg a Három Királyság Dinasztia (200–265) idején fejlesztették ki, a lélek gyógyításának módszere (Wan T’o) néven. Abban az időben a Kínából eredő különböző harci művészetekre nagy hatással volt a Wan T’o, mely a medve, a majom, a szarvas, a főnix és a tigris harcmodorát, azok mozdulatait utánozta.
Dél-Kínában, ahol Higaonna tanult, nagy területeket folyók és rizsföldek foglaltak el. Az emberek alapvető tevékenységét a vizeken való csónakos közlekedés, a halászat és a rizstermesztés tette ki, mely tevékenység erős alsó testet formált. Ezen a területen gyakran előfordultak párharcok a nehéz, csúszós, sáros talajon, mely jó egyensúlyt és magas szinten összerendezett mozgást igényelt. A küzdőtávolság kicsi volt, és a küzdőirányzatok inkább az egyensúly megőrzésére, mint a mozgékonyságra irányultak. Ezek a körülmények így együttesen a „Kör és a pont elmélete” alapján erőteljes kéztechnikákat fejlesztettek ki.
Szintén komoly figyelmet kapott a különböző légzéstechnika. A Tensho Kata egy jó példája a déli Kempo befolyásának. Ezt a Kata-t Chojun Miyagi alkotta, mint „Yin”-t (lágy, belső), ellensúlyozva a Sanchin Kata „Yang” (erőteljes, külső) hatását, mely Kata-t Higaonna mesterétől tanulta.
A „Kör és a pont elméleté”-t Chang Sang-Feng mesternek tulajdonítják, aki a Sung-időszak (960–1279) alatt élő harcművész volt. Chang hegyi edzései során a majom, a daru és a kígyó mozdulatait vizsgálta és ennek alapján a Wutang iskolát hozta létre, mely a hegy nevéről kapta nevét, ahol edzett. Ez az iskola és alapkoncepciója hasonlóan a Wan T’o iskolához – rengeteg irányzatot befolyásolt a későbbiekben, úgy mint például a T’ai Ch’i Ch’uan, a Pakua és a Hsing-i.
A Naha-te déli befolyású iskola ellenpólusaként a Shotokan stílus erősen a Shorin-ryu-ban gyökeredzik, mely északi befolyású Shuri-te (Shuri egy területe Okinawának) szisztéma.
Az északi befolyású Katak széles mozdulatokat és sok ugró rúgást tartalmaznak, melyet az ottani életvitel és természeti környezet lehetővé tett. A küzdő távolság nagy, a mozdulatokra a precíz pontosság jellemző. A védések és támadások egyenes vonalban történnek, mely feszessé, merevvé teszi azt, összehasonlítva a déli irányzatokkal. A Tsuki no Kata egy tipikus példája az északi stílusnak.
Összegezve: a kis Okinawa szigetén a három stílus (Naha-te, Shuri-te és Tomari-te) oly közel volt egymáshoz területileg, hogy több köztük a hasonlóság, mint a különbség. Ezért a mai japán eredetű Karate irányzatok kis eltéréssel majdnem ugyanazokat a Katakat gyakorolják szerte a világon.
Masutatsu Oyamának lehetősége volt fiatal korában úgy északi, mint déli stílusú mestertől tanulnia Japánban és Koreában egyaránt. Ezért a Kyokushin Karate stílusában e két erős befolyás együttese megtalálható, mely ilyen módon az erőt és a szépséget egyaránt megjeleníti.
Ennek köszönhető, hogy a Kyokushin karateka egyaránt otthonos a nagy és kis távolságú küzdelemben. Rúgásai messziről indítva erőteljesek és pontosak, a közelharcban pedig kiválóan alkalmazza a körkörös blokkokat és az erős kéztechnikákat. A Kyokushin Karate formagyakorlatain keresztül egy időtlen kapcsolat létesül a régmúlt karate-mestereivel, és ezeken a formagyakorlatokon át a Karate klasszikus tradíciói folytatódhatnak.
Forrás: Adámy István: A nagy kata könyv – Kyokushin karate III., 11–12. oldal.
