A teljes „A változás kereke” fejezet: Tamást pénteken elbocsátották, hétfő reggel mégis zakóban indul el – a havas udvaron Feri bácsi egy második hólapátot ad a kezébe. Utána a határvidéki öreg lova, Szengai mester különös írása a család jólétéről és a vízesésben úszó ember.
Január, hétfő reggel hét óra. Tamás ébresztője ugyanúgy megszólal, mint az elmúlt tizenkét évben minden munkanapon. Tamás felkel, lezuhanyozik, megborotválkozik, felveszi az inget és a zakót. Csak a lépcsőházban jut eszébe, hogy pénteken elbocsátották.
Lent az udvaron éjjel leesett a hó. Feri bácsi lapátol, a lapát meg-megakad a köveken.
Tamás megáll az utolsó lépcsőfokon, a zakóban, aktatáska nélkül.
– Átszervezés – mondja. – Így hívják. Tizenkét év, és egy húszperces megbeszélés. Péntek délután, hogy hétvégén ne legyen kinek szólni.
Feri bácsi a fal mellé tolja a havat.
– Tudod, mit csináltam egész hétvégén? – folytatja Tamás. – Táblázatot. Mennyi a végkielégítés, mennyi a hitel, hány hónapig bírom. Tizenegy és fél hónap. – Nevet. – Kiszámoltam, hogy tizenegy és fél hónap múlva vége a világnak.
Feri bácsi abbahagyja a lapátolást. Elmegy a pinceajtóig, és visszajön egy második lapáttal. Odaadja Tamásnak.
Tamás egy pillanatig nézi a lapátot. Aztán leveti a zakót, ráteríti a korlátra, és lapátolni kezd.
A kukák tetején, a friss hóban ott vannak a szürke macska lábnyomai.
A határvidéki öreg lova
A határvidéken élt egy öregember, aki értett a jóslás művészetéhez. Egy nap a lova ok nélkül elszökött, átment a barbárok földjére. A szomszédok eljöttek, hogy vigasztalják.
– Ki tudja – mondta az öreg –, hátha szerencse lesz belőle?
Néhány hónap múlva a ló visszatért, és egy csapat nemes barbár lovat hozott magával. A szomszédok eljöttek, hogy gratuláljanak.
– Ki tudja – mondta az öreg –, hátha szerencsétlenség lesz belőle?
A házban most sok jó ló volt, és az öreg fia szeretett lovagolni. Egy nap leesett, és eltörte a combját. A szomszédok eljöttek, hogy vigasztalják.
– Ki tudja – mondta az öreg –, hátha szerencse lesz belőle?
Egy év múlva a barbárok nagy sereggel betörtek a határon. Minden ép férfit fegyverbe hívtak, és a határvidékiek közül tízből kilenc elesett. Az öreg fiát a sánta lába miatt nem vitték el, így apa és fiú mindketten életben maradtak.
Az igazi jólét
Egy gazdag ember megkérte Szengai mestert, írjon neki valamit, ami a családja jólétét biztosítja nemzedékeken át.
Szengai ecsetet vett, és ezt írta:
Meghal az apa, meghal a fiú, meghal az unoka.
A gazdag ember felháborodott.
– Azt kértem, írj valamit a családom boldogságáért! Miféle tréfa ez?
– Nem tréfa – mondta Szengai. – Ha előbb halna meg a fiad, mint te, az nagy fájdalom volna. Ha előbb halna meg az unokád, mint a fiad, mindkettőtöknek összetörne a szíve. Ha a családod nemzedékről nemzedékre ebben a rendben halad, ahogy írtam, az a természet rendje. Ezt nevezem igazi jólétnek.
Az úszó
Konfuciusz a Lü-liang vízesésnél járt. A víz harminc öl magasból zuhant alá, a tajték negyven mérföldön át habzott, és ott sem teknős, sem hal, sem krokodil nem tudott úszni. Egyszer csak meglátott egy úszó embert. Azt hitte, nagy baj érte, és véget akar vetni az életének, ezért elküldte a tanítványait, hogy a part mentén fussanak, és húzzák ki.
Az ember néhány száz lépéssel lejjebb kiúszott, és kiengedett hajjal, énekelve sétálgatott a part mentén.
Konfuciusz utolérte, és megkérdezte:
– Azt hittem, szellem vagy, de most látom, hogy ember. Van valami titkod, ami miatt így tudsz mozogni a vízben?
– Nincs titkom. Az örvénnyel együtt merülök le, és a feltörő vízzel együtt jövök fel. A víz útját követem, és nem teszek semmit a magam szándéka szerint. Ennyi az egész.
· · ·
Másnap reggel hétkor megszólal Tamás ébresztője. Felkel, és felveszi a régi farmert meg a kötött pulóvert.
Lent az udvar tiszta. Éjjel a hó elolvadt, a kövek nedvesen csillognak. A két lapát a pinceajtó mellett a falnak támasztva áll. Feri bácsi sehol.
Tamás megáll az udvar közepén, a bálványfa csupasz ágai alatt.
Forrás: A szezámmalom macskája: Az Út a mindennapokban, „A változás kereke” fejezet.
