Mi az aikidó? A „Központ” és a „ki”

Oldalszám-hivatkozás: 17–18., 21–23. oldal
Mi az aikidó? A „Központ” és a „ki”

Az I. fejezet (Mi az aikidó?) elejéről és A „Központ” és a „Ki” című alfejezetéből: mit jelent az aikidó szó, mi a hara, vagyis a Központ, és mit értenek a harcművészetek a ki, a Belső Energia alatt – a „behajlíthatatlan kar” közismert gyakorlatával.

Hosszú idő után, mikor az aikidó felbukkant a homályból – mialatt csak viszonylag szűk körökben volt ismert –, az egyik legcsiszoltabb és legkifinomultabb harcművészetnek és – magasabb szinten – hatékony tannak tartották, mely az ember fizikai és mentális (szellemi) erejének fejlesztésére, teljessé tételére és kihasználására alkalmas.

Első pillantásra úgy tűnhet, hogy egy egyedi módszer önmagunk bármely támadási formával szembeni megvédésére. Ám alapos vizsgálat után, avagy közben kiderül, hogy nem csupán a japán Bujutsuból (harci művészetek) kifejlődött önvédelmi módszerről van szó, hanem egyúttal – és ez az, ami a tradicionális dódzsótól és edzőtermektől távol állókat vonzza – az Egység Megteremtésének Tudománya, a szellem és test erősítésének, az egyén fizikai és szellemi ereje egyesítésének útja, melyen haladva teljesebb emberré válhatunk. Maga a szó valójában a következőt jelenti: „Mentális, szellemi energia [ki] összhangjának, Harmóniájának [ai] a Módja, útja [do]”.

Ezt a különleges harcművészeti módszert Uyeshiba Morihei mester alapította Japánban. Ő „aikidó”-ként hivatkozott erre a kardvívásból, lándzsavívásból, jujutsuból, aikijutsu-ból és más ősi, szűkebb körben terjesztett harcművészeti formákból átvett gyakorlati önvédelmi mozdulatok kombinációjára. Már a kezdetektől hangsúlyozta a gondolatok és cselekedetek különleges központosítására törekvő gyakorlást, és a mentális energia, avagy a ki kiterjesztését, mely oly érdekessé teszi e művészetet.

A „Központ” és a „Ki”

Kelettől Nyugatig számos mese él különleges képességekről – az erőről, melynek „anyaga olyan, mint a szél vagy a víz”, és mindent elsöpör az útjából. Ezt az erőt sokféle néven nevezték, de az, amelyik leggyakrabban jelenik meg ezekben a beszámolókban, különösen Japánban, a ki, mely úgy mondják, a hara-ban, vagy a Központban székel.

Fejlettségének bizonyos pontján majdnem minden harcművészet, megemlíti ezt az erőt és fejlesztésének különböző módszereit. Úgy tartják, ez a „Valódi Energia” vagy „Belső Energia”, és mindenki rendelkezik vele, noha kevesen fejlesztik tudatosan.

A Központ és a ki (Oscar Ratti rajza)
A Központ és a ki (Oscar Ratti rajza)

Ez az energia a hara-ban, vagy a Központban foglal helyet, és az körülbelül öt centiméterrel a köldök alatt található. Ez nagyjából a fizikai egyensúlyi pontnak felel meg az ember testében, és azt mi Nyugaton súlypontnak nevezzük.

Az aikidóban nagy hangsúlyt helyezünk az egyensúlypontra és a Belső Energiára (melyet megkülönböztetünk a tisztán fizikai, izomerőtől), ez a módszer lényege és vonzáspontja.

A harcművészetek mesterei és gyakorlói, valamint szerzetesek és orvosok is beszéltek már a Belső Energiáról, demonstrálták azt, és beszámoltak a fejlesztésével és alkalmazásával járó, gyakran hihetetlen eredményekről.

A Belső Energia fejlesztésének egyik gyakran emlegetett módja, a mély alhasi légzés rendszeres gyakorlása, mivel szerintük a ki szoros kapcsolatban áll a légzéssel. Úgy is hívják, „az élet légzése”. (A módszer hasonlít Tohei mester légzőgyakorlatához, melyet az V. fejezetben írunk le.)

A Belső Energia és a „behajlíthatatlan kar” (Oscar Ratti rajza)
A Belső Energia és a „behajlíthatatlan kar” (Oscar Ratti rajza)

Minden kezdő, aki az aikidó-dódzsó gyakorlószőnyegére lép, hamarosan szembetalálja magát a Belső Energia példáival. Leggyakoribb közülük a „behajlíthatatlan kar”-ként ismert gyakorlat: az egyik kart magunk előtt tartva, enyhén be kell hajlítani, hogy egy íves félkört formáljon előttünk; az ujjak nyújtva vannak. Ezután el kell lazulni, nem szabad az izmokat feszíteni, és a kinyújtott ujjakon túli pontra kell koncentrálni – esetleg az előttünk levő falra, vagy a fal túlsó oldalára. Ezután valaki megpróbálja behajlítani kezünket. Ha már megértettük a „tudat kiterjesztésének” fogalmát, és izmainkkal nem állunk ellent, karunkat nem tudják behajlítani. A szerzők már számos alkalommal látták a tudat kiterjesztésének, a Belső Energiának ezen demonstrációját, és az eredmény mindig ugyanaz volt: tekintet nélkül arra, hogy milyen vézna és fejletlen izomzatú volt valaki, kinyújtott karját nem lehetett behajlítani.

A „behajlíthatatlan kar” azonban több a mentális kivetítés pusztán statikus példájánál. Ez az aikidó gyakorlásával, és így a szőnyegen zajló mozgással kapcsolatos alapelv. Tohei mester egyenesen azt állítja, ha egy tanuló nem képes tartani behajlíthatatlan karját, akkor a technikákat sem fogja tudni megfelelően végrehajtani. Ezt a VIII. fejezetben részletesebben is elmagyarázzuk.

Forrás: Adele Westbrook és Oscar Ratti: Aikidó és a dinamikus gömb, I. fejezet – Mi az aikidó?, bevezető rész és A „Központ” és a „Ki” (17–18. és 21–23. oldal, részletek).

Kapcsolódó fogalmak

Még nincs kapcsolódó fogalom megadva.

Kapcsolódó könyv és szerző