Az Ivan Oszokin különös élete P. D. Ouspensky regénye egy fiatal moszkvai férfiról, aki elrontott élete romjain arra kér egy mágust, hogy küldje vissza a gyerekkorába – minden emlékével együtt. Megkapja, amit kért, és lépésről lépésre újra ugyanazt az életet éli. Filozofikus, ironikus és mélyen emberi regény az örök visszatérésről.
Moszkva, 1902 tavasza. A Kurszki pályaudvaron Ivan Oszokin elbúcsúzik Zinajdától, akit szeret, és akivel mégsem utazik a Krímbe – a zsebében harminc kopek lapul, de ezt a lány nem tudhatja. Néhány hónap múlva megérkezik a hír: Zinajda máshoz megy feleségül. Oszokin úgy érzi, mindent elrontott: kicsapták a gimnáziumból, majd a katonai akadémiáról, az örökségét elvesztette a ruletten, és sehol sincs a helye. Felkeresi régi ismerősét, az öreg mágust, és arra kéri, küldje vissza tizenkét évvel korábbra – de úgy, hogy mindenre emlékezzen. A mágus teljesíti a kérést, csak ennyit tesz hozzá: „semmire sem megy vele”.
Oszokin egy őszi reggelen tizennégy évesen ébred a moszkvai gimnázium hálótermében. Tudja, mi fog történni, ismeri minden lépése következményét – a regény legnagyobb ereje mégis az, ahogy a felnőtt tudat belülről figyeli, hogyan sodorja ugyanaz az unalom, ugyanaz a dac, ugyanaz a vágy ugyanazokba a döntésekbe. Végigkísérjük az iskolapadban, édesanyja mellett, nagybátyja vidéki birtokán, a katonai akadémián, Párizsban és újra Moszkvában. A könyv formája is különleges: Ouspensky jelen időben, szinte filmforgatókönyvként írja, több fejezete így kezdődik: „A vásznon…” A regény egyetlen kérdést jár körül: változtathat-e az ember a sorsán, ha tudja, mi vár rá? A választ – és a mágus utolsó szavait – az olvasóra bízzuk.
P. D. Ouspensky (Pjotr Gyemjanovics Uszpenszkij, 1878–1947) orosz újságíró, író és gondolkodó, a 20. századi ezoterikus gondolkodás egyik legnagyobb hatású alakja. Fiatalon az idő, a negyedik dimenzió és a tudat kérdései foglalkoztatták; Tertium Organum című könyve (1912) nemzetközi hírnevet hozott neki. 1915-ben Moszkvában találkozott G. I. Gurdjieff-fel, akinek tanítványa lett, és a tanítást, amelyet ma „negyedik út” néven ismerünk, előadásaiban és könyveiben ő tette ismertté. A forradalom után emigrált, 1921-től Londonban élt és tanított, a második világháború éveit az Egyesült Államokban töltötte, és 1947-ben Angliában halt meg. Az Ivan Oszokin különös élete – amelynek orosz eredetije 1915-ben jelent meg – az örök visszatérés gondolatát, Ouspensky egyik legfontosabb témáját fogalmazza meg regényként. A Lunarimpex kiadásában tőle olvasható A negyedik út és Az ember lehetséges fejlődésének pszichológiája is. Bővebben a szerzői oldalán olvashatsz róla.
Mert ritka, hogy egy filozófiai kérdés ennyire élő, ironikus és fájdalmas történetté váljon. Oszokin nem rossz ember, csak olyan, mint mi: tudja, mit kellene tennie, és mégis azt teszi, amit mindig. Ouspensky nem moralizál – a mágus mosolyogva figyel, és csak ennyit mond: „Hiszen tudta!” A regény megmutatja, milyen keveset ér a puszta tudás, ha nem változik meg az, aki tud, közben pedig megidézi a régi moszkvai gimnázium hálótermeit, a nyári orosz vidéket és a századforduló Párizsát. Aki elolvassa, másképp néz majd a saját »elszalasztott lehetőségeire«.
A könyv e-könyvként megvásárolható a DiBookon (DiBook).
P. D. Ouspensky: Ivan Oszokin különös élete. Regény. Az eredeti mű címe: Strange Life of Ivan Osokin. Az orosz eredeti első megjelenése: 1915. A fordítás az angol nyelvű kiadás alapján készült. Fordította: Atlasz Florina és Vida Andrea. Borítóterv: Lunarimpex Kiadó. Magyar kiadás © Lunarimpex Kiadó, 2026. Elektronikus kiadás, 2026. Mesterek, életek, tanítások. ISSN 1418-8767. ISBN 978-615-6042-05-7 (epub).
