A Dǎoyǐn („vezetés és nyújtás”) a kínai egészségmegőrző gyakorlatok ősi gyűjtőneve. A test lassú nyújtását, hajlítását és csavarását összehangolja a légzéssel és az elme figyelmével, hogy a Qì szabadon áramoljon, az ízületek és az inak pedig rugalmasak maradjanak. Egy régi magyarázat szerint a gyakorló „vezeti” a Qì-t, hogy harmonikussá váljon, és „nyújtja” a testet, hogy hajlékony legyen.
Már Zhuāngzi is említi azokat, akik a hosszú élet reményében a medve és a madár mozdulatait utánozták. A Mǎwángduī-ban feltárt, i. e. 168-ban lezárt Hàn-kori sírból előkerült selyemfestmény, a „Dǎoyǐn-ábrák” (Dǎoyǐn tú) negyvennél több gyakorló alakot mutat. Ebből a hagyományból nőtt ki az Öt Állat Játéka és a későbbi Qìgong jelentős része.
Mantak Chia Tao Yin című könyve a hagyomány fekvő és ülő helyzetben végzett gyakorlatait mutatja be, amelyek a gerincet, a horpaszizmot és az inakat edzik, miközben a figyelem befelé irányul.

